Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Rainer M. János: Helyi politika szerveződés 1956-ban — Az újpesti példa

mindenesetre érdekes, hogy politikai szocializáción igen jelentős rész a kommunista mozgalomban ment keresztül. Hatan sohasem voltak semmilyen párt tagjai, ketten kisgazdák voltak. Maga Kósa Pál 1946-1948 között az MKP kerületi agit-prop osztályának függetlenített munkatársaként dolgozott. E szórványos adatokból eléggé egynemű kép bontakozik ki a rendkívüli helyzet kihívását elfogadó személyekről: fiatal, de már bizonyos politikai tapasztalatokkal, a korábbi rendszerrel már konfrontálódott munkások jelentették a bizottság fő erejét; a korábbi, bármilyen (koalíciós, kommunista, reformkommunista) politikai elitek részvétele minimális. Funkciók és szervezet Az Újpesti Forradalmi Bizottságon belül szinte az első óráktól kezdve élénk belső szerveződés, munkamegosztás zajlott le. Magyarázható ez az említett politikai szocializációval, az életkorral, tapasztalatokkal, a bizottság vezetőjének szervezőkészségével; de talán leginkább azzal, hogy tömegtől nyert legitimitásuk birtokában mint a kerület forradalmi rendjének védelmezői, e legitimitás érvényesítői léptek fel. Ez pedig szervezetet, szervezettséget kívánt. A szervezettség és a legitimitás magyarázza azt, hogy a bizottságot az országos történések fordulatai sem vetették ki helyéből. Október 27-28-án a kerületet elfoglaló fegyveres kormányerők nem mozdították el őket; november 4-én - egészen különleges módon - a bizottság delegációja egyezményt kötött a szovjet csapatokkal, mely szerint ők a rendet a nemzetőrséggel biztosítják. November 8-ig a szovjetek ezért nem is hatoltak be a kerületbe. November 8-án - súlyos harcok útán - Újpest elesett, a bizottság azonban nem oszlott fel, sőt az újjászerveződő tanácsi apparátus november 12-én együttes ülésen tárgyalta meg velük az élet újraindításának feltételeit. A bizottság jelenlévő tagjai ezen az ülésen is mint a kerület népének törvényes képviselői léptek fel, elutasítva az új hatalom letéteményesei által nekik szánt mellékes szerepet. Végső fokon kudarcot vallottak (még aznap letartóztatták őket az oroszok), mindenesetre figyelemreméltó, hogy a Kádár-rendszer helyi korifeusai saját, a forradalommal szemben létrejött hatalmukat ily módon kívánták legitimálni.

15 Az imént a forradalmi rend védelméről és a legitimitás érvényesítéséről mint fő funkciókról tettem említést. Egyik feladatkör vállalása sem militáns módon történt, inkább - persze sajátosan értelmezett - konszolidációs célzattal. Az első feladatkör közhatalmi, a második politikai-koordinációs funkciók meghódítását jelentette. A közhatalmi funkciók legfontosabb részét a polgárőrség azonnali felállítása, felszerelésejelentette. Felszerelési kezdetben a rendőrség, embert az önkéntes jelentkezők biztosítottak. Október 28-a után Kósa sikerrel biztosította a helyi katonai alakulatok lojalitását, sőt elérte, hogy felszerelésük egy részét átadják a polgárőrségnek. A nov. 4-ig több mint 800 főre duzzadó alakulat egyetlen kivétellel támadó hadműveletet nem hajtott végre: okt. 27-én a támadó „partizán" alakulattal szemben megpróbálta visszafoglalni a kerületi kapitányságot. Nov. 4. és 8. között egyes ki-