Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Kresalek Gábor: A munka hősei

lépői a régi élete és az új közötti határt, a szerepkonfliktust feloldani nem tudván, elzüllött, disszidált, öngyilkos lett. Harmadik hősöm azért tipikus, mert a legtöbb nőt foglalkoztató textilipar képviselőjeként lett sztahanovista, s mint ilyen a versenymozgalmon kfvül a félreértett női emancipáció egyik képviselője. Burányi Irén azon ritka sztahanovisták közé tartozik, aki már a hárobú előtt is gyára megbecsült dolgozója, előmunkásnője volt. Igen fontos momentum, hogy az üzemi pártválasztmány határozata alapján az egyéni versenyben indult. Esete jól illusztrálja azt a tényt, hogy a tökéletesen átpolitizált szakszervezetek, melyek csak formálisan voltak a mozgalom irányítói, sem találtattak eléggé megbízhatónak, s tisztük csupán a gyakorlati megvalósításban merült ki. Apró Antal az első sztahanovista kongresszuson, 1950 februárjában akarva-akaratlanul, szintén ezt erősítette meg. Referátumában Rákosi a nagy-budapesti pártválasztmány ülésén tartott előadói beszédébői idézte: nálunk nincsenek igazi „munkáshősök", majd azt fűzte hozzá, hogy miként azt a konferencia ténye maga is mutatja, szerencsére most már vannak. Hiába fejtette ki beszéde során, hogy a szakszervezetek feladata segíteni és életre hívni a sztahanov mozgalmat, az egyes szervezetek fontossági sorrendjét nyilvánvalóvá teszi a Rákosira való utalás. Ezen valóságos hatásköri súlypontokat nyomatékosítja Burányi Irén vallomása is. Hősnőnk az egyéni versenyben két segítővel 400 százalékot ért el. Sztálini- maszakbeli felajánlását 615 százalékban állapította meg. Ehhez azonban munkamódser változtatásokra volt szüksége. Amikor ezt kitalálta, társnőivel megbeszélte, úgy döntöttek, hogy az új koncepciót bejelentik. Ám míg „politikailag fejletlenebb" kolléganői az ÜB-hez kívántak fordulni, ő határozottan kijelentette, először a pártirodába kell menniük, csak utána az ÜB-hez, és legvégül a gyár igazgatójához. Munkamódszerét a szovjet Anenyeva textilmunkásnő módszere alapján fejlesztette ki. Ez abból állt, hogy megváltoztatta útvonalát az általa kezelt gépek között és így egyszerre nem 4, hanem 16 gépoldalon tudott dolgozni Ez is jellemző, általános tendencia. A sztahanovisták példáikat a szovjet munkások személyes munkamódszerátadásaibói, vagy a róiuk szóló brosúrákból vették, át. Mulatságos módon ötvözte és igazolta e két tendenciát Örkény István a „Házastársak" c. regényében, és az ebből készült „Becsület és dicsőség" c. filmben. A két mű főhőse, Lugosi esztergályos szakmunkás, Bikov, a valóban élt szovjet sztahanovista könyve segítségével tökéletesíti találmányát, mely a valóságban jó esetben újításnak minősíthető. A regényben még csak Bikov könyve van segítségére, a filmen már maga a tanítómester is megjelenik, és saját kezű segítségével vezeti rá magyar szaktársát a helyes megoldásra. Mindkét mű az élmunkások életének, és a sztálini műszaknak a kvinteszenciaszerű bemutatása. Ha esztétikai értékük csekély is, - a filmet a számos kitűnő művet is alkotó Gertler Viktor rendezte - Örkény elég jelentős író ahhoz, hogy tény-