Az ostromtól a forradalomig. Adalékok Budapest múltjához, 1945-1956. Az 1989. október 24-én Budapesten tartott Levéltári Nap előadásainak anyagára épülő tanulmányok (Budapest, 1990)

Kresalek Gábor: A munka hősei

Kresalek Gábor A MUNKA HŐSEI Ez az írás a magyarországi sztahanovista mozgalom néhány jelenségével, és kiemelten az annak egyik kezdeti csúcspontját jelentő eseményévei a K

?£tálini-műszakkal" fog foglalkozni. Elöljáróban ie kell szögezni, hogy az 1948-1949-ben induló élmunkás- és sztahanovista versenyek hazánkban sem voltak előzmény nélküliek. Rohammunkák, egy-egy konkrét feladat megoldására szervezett kampány-szerű versenyek már közvetlenül a második világháború befejezését követően folytak az országban, elsősorban Budapesten. Ezek a zömükben spontán kezdeményezések következtében létrejött akciók azonban semmilyen módon sem hasonlítottak a későbbi, felülről irányított és manipulált versenymozgalomhoz, melyről a szó szoros értelmében 1948. március 15-től, a Weiss Manfréd gyár munkásainak szocialista munkaversenyre való felhívásának megjelenésétől beszélhetünk. E felhívás egy öt hónapos, az egész országra kiterjedő versenyre szólt. Szervezője azonban nem a WM-gyár munkáskollektívája hanem a kommunista párt által instruált Szakszervezeti Tanács volt.

1 Ahogyan ugyanis Piros László, későbbi belügyminiszter, a Tanács akkori főtitkárhelyettese kifejtette, a szakszervezetek szerepe alapvetően módosult az államosítások következtében. Mivel nézete szerint a munkásságnak saját gyárában maga ellen nem kell védekeznie, az érdekvédelem helyét a közös érdeknek, a nagyobb teljesítményre sarkalló módszerek kidolgozásának kell átvennie. Erre legalkalmasabbnak a munkaverseny intézményesített formája látszott, hiszen erről Sztálin is kifejtette: nem csupán versengés, hanem új munkamódszer, s mint ilyen a szocialista építés alapja.

2 1948- ban az első őlhőnapos versenyt újabb követte, mintegy 3000 dolgozót részesítettek élmunkás kitüntetésben, ám a küzdelem kampányjellegű maradt és nem ért el országos méreteket, bármennyire is kívánatos lett volna, nem vált „munka,".?ra lémál lőátafc B úfyüJ&bvi és az egyéni- és> on^i < ~ loimábói. 1949- ben a szovjet minta követése nemcsak a politikai éleiben, hauem a gazdaság területén is egyértelművé és kizárólagossá váit. A Szakszervezett Tanácsból, Szakszervezetek Országú* Tanácsa néven a korábbi szakszervezeti struktúrát teljes mértékben szétziláló, majd sztálinista alapon újraszervező testület, iépéseket tett az „új munkamódszer" elterjesztésére. Felmérve az 1948-as tapasztalatokat a versenyzést meghatározó erőként, folyamatos tevékenységként erőltette rá az üzemek dolgozóira. Az év elején a szervezők a kollektivista eszmény és az individualista sztármítosz ellentmondásának feloldásaként a brigádmozgalmat, következésképpen a