Az iratkezelők és irattárosok alapvető tudnivalói. Jegyzet az iratkezelők és irattárosok továbbképzéséhez (Budapest, 1988)

Festi Lászlóné-Csík Gergely: Modern irathordozók az iratkezelésben

A korszerű számítógépet igénybe vevő felhasználó gyakorlatilag nem tudja, hogy az általa használt gép hardware-ja mire képes. A felhasználó egy számára látszólagos számítógéppel áll szemben, amely a hardware „épített" software rétegek együttese. A gép működését tekintve legfontosabb része két - alapvetően eltérő funkciót ellátó — egységből tevődik össze. A tárolási feladatokat az ún. központi tár, a vezérlési és feldolgozási funkciókat a központi feldolgozó egység {CPU: Central Processing Unit) látja el. A közös elnevezést az indokolja, hogy e két egység együttesen a számítógép központi részét képezi, amelyet teljes rendszerré a periférikus egységek egészítenek ki. A központi feldolgozó egység ellenőrzi, összehangolja és felügyeli a számítógép működését, végrehajtja a matematikai és logikai műveleteket. A központi tárban kerül elhelyezésre a végrehajtásra kijelölt program, valamint a program által használt adatok — kezdeti adatok, rész- és végeredmények. A központi tárral kapcsolatban a felhasználót általában két tényező érdekli: mekkora az adott tár kapacitása, vagyis egyidejűleg hány adat helyezhető el; mekkora az adott tár ciklusideje, vagyis tulajdonképpen mennyi idő szükséges egyetlen adat tárolásához illetve visszakereséséhez. A kapacitás mérésére használatos mérőszám a címezhető alapegység 2

10 -szerese. Ez az alapegység a byte, ami az adatokat tekintve tulajdonképpen egy karaktert (betű, számjegy, írásjel) reprezentál. A 2

10-byte, vagyis az 1024 byte szokásos jelölése 1 Kbyte (kilobyte). Címzéskor pedig a központi tár egy kiválasztott a|apegységnyi része kerül kijelölésre, hogy oda a központi feldolgozó egység adatot írjon be, vagy onnan adatot olvasson ki. A központi tár modulrendszerűén építhető ki. Géptípustól függően létezik egy minimális tárméret, melynek a működőképesség szab határt, és amelyet meghatározott egységekkel lehet növelni a maximálisan elérhető méretig. A tárméret növelését a feladatok számának állandó növekedése indokolhatja. Jellemző tárméretek: a házi használatra szánt közismert hobbigépek 16—128 Kbyte; a következő kategóriába tartozó ún. személyi számítógép (Personal Computer) — ilyen pl. az IBM számítógépcsalád PC/XT/AT, valamint PS/2-256, 512, 640, 4000 Kbyte központi tárral rendelkeznek. (Ezek egyben a legelterjedtebb géptípusok, amelyek szinte ipari szabványnak tekinthetők, és amelyek széles körben alkalmazhatók közepes szintű adatfeldolgozási munkák végzésére.) A tár ciklusideje szintén függ a hardware konstrukciójától, tehát végeredményben a gyártó cégtől. A ma elterjedten alkalmazott számítógépek jellemző ciklusideje 0.1 és 1 mikroszekundum között van. (1 mikroszekundum a másodperc egymilliomod része, vagyis 10-6 sec). A tár valamennyi címére vonatkoztatva azonos a ciklusidő, tehát az ott lévő adatok — függetlenül táron belülj relatív helyüktől — ugyanannyi idő alatt érhetők el. Ez az idő emberi fogalmaink szerint olyan kicsi, hogy jogosan mondhatjuk: az aaat, amely a Központi tanoan van, „azonnal hozzáférhető. Kiegészítő egységek (perifériák) A központi tárban lévő programot, a szintén ott elhelyezkedő adatokkal, a központi feldolgozó egység hajtja végre. Azonban a számítógép központi egysége nem alkothat zárt rendszert: a végrehajtandó programot és a feldolgozásra szánt adatokat előzetesen a központi tárba kell juttatni, a feldolgozás eredményeit pedig ki kell hozni a tároló egységből. Ez akkor lehetséges, ha az erre a célra épí1 tett készülékek biztosítják az adatcserét. Ezeket a berendezéseket összefoglaló néven periférikus egységeknek, röviden perifériáknak nevezzük. A beviteli oldalról a számítógéppel közvetlenül a géppel összekötött billentyűzet segítségével kommunikálhatunk: innen adhatók ki az egyes alapvető műveletek végrehajtására utasító parancsok és ez szolgálja a feldolgozásra szánt adatok gépbe juttatását is. Kimeneti egységként működik a képernyős megjelenítő (display), amely a televíziós képernyőhöz hasonló technikával egyaránt képes szövegek, illetve ábrák megjelenítésére. (A berendezés egyik fejlettebb változata a kétirányú adatcserét megvalósító ún. aktív display, melynél mód van a képernyőn megjelenített ábra korrigálására is. Ennek a lehetőségnek elsősorban software igényei vannak: bizto-