Az iratkezelők és irattárosok alapvető tudnivalói. Jegyzet az iratkezelők és irattárosok továbbképzéséhez (Budapest, 1988)

Dr. Szekeres József-dr. Ujlaki Péter: A levéltárak kialakulása és tevékenysége, a levéltár és irattár kapcsolata

DR. SZEKERES JÓZSEF - DR. ÚJLAKI PÉTER A LEVÉLTÁRAK KIALAKULÁSA ÉS TEVÉKENYSÉGE, A LEVÉLTAR ÉS IRATTÁR KAPCSOLATA Mi a levéltár? A levéltár szó, vagy fogalom a legtöbb ember tudatában összefügg a régies történelmi könyvek, iratfélék homályos képzetével. Csak a legújabb időkben, a tömegkommunikációs eszközök, s főleg a televízió érdeklődése, adásai, valamint a társadalomnak a történelmi múlt iránt támadt, némileg nosztalgiás színezetű megismerési vágya nyomán terjedt el szélesebb körökben is a levéltárak meghatározásának, feladatainak, munkásságuknak pontosabb ismerete. Az érdeklődő közvélemény ma már általánosságban tudja, hogy a levéltár elsősorban tudományos intézmény, amely a történészeknek, szociológusoknak, az irodalom és művészet múltjának feltárásán munkálkodóknak, de a társadalmi termelés, a gazdasági élet és más gyakorlati területek szakembereinek is, a közel- és régmúlt történései eredeti dokumentumainak rendelkezésre bocsájtásával segíti elő munkáját. A levéltár szó a régmúlt magyar nyelv szóhasználatából nyeri eredetét, összetett szó, amely a „levél" és a „tár" szavak összevonásából alakult ki. A JevéC szónak egykoron sokkal tágabbkörű jelentéstartalma volt mint napjainkban, amikor csupán egy bizonyos írásfajtát, vagy formát jelöl. Gondoljunk az oklevél, mesterlevél, szabadalomlevél, stb. régies szavainkra. A „tár" szó őrző vagy raktárhelyet, helyiséget jelent — magtár, ruhatár, szótár — összetételben napjainkban is általánosan használatos. Esetenként a levéltárakat külföldi, a görög—latin eredetű archívum szóval is illetik. A régi görög nyelvben azokat az épületeket nevezték archeionnak, ahol a közösségek ügyeit írásos formában intézték s amelyekben az írásos ügyintézés darabjait őrizték. A rómaiak latinosított formában, archívumként hasonló jelentéstartalommal vették át a görögből az elnevezést. Tévednek azonban azok, akik azt hiszik, hogy az emberi társadalom e fontos tudományos—kulturális-igazgatási intézményei a görög időkből számíthatják eredetüket. A levéltárak keletkezése visszanyúlik az emberi társadalom fejlődésének azon szakaszába, amikor valamifajta szervezettség és igazgatás, párosulva a valamiféle írásbeliséggel, a legfontosabb számadásokat, megállapodásokat és törvényeket, továbbá az uralkodók és hadvezérek „dicsőséges" tetteit megörökítő szövegeket valamilyen formában rögzíteni, fenntartani és az utókor, a későbbi emberek számára megőrizni igyekezett. A kőbe vagy fába vésett — esetleg rajzolt — égetett agyagtáblákra vagy papírusztekercsekre, állati bőrökre írt többezer éves dokumentumok, a közel-keleti Tigris és Eufrátesz folyók közötti területeken, Egyiptomban és az Égei tenger mentén kialakult legrégibb emberi kultúrák és előtársadalmak felbecsülhetetlen értékű forrásai, amelyek a többezredéves tudatos őrző és fenntartó tevékenység eredményeként maradtak meg napjainkig. A levéltár tehát már a legkorábbi - történetileg jegyzett időktől — egyedi jellegű, főként kézzel írt, különböző alapanyagú értékes dokumentumok, mint oklevelek, okmányok, iratok tárolóhelyeként szerepel az emberi történelemben. Levéltár, múzeum, könyvtár Közelebb kerülünk a levéltár jellegének pontos meghatározásához, ha az emberi társadalom másik két, igen fontos hagyatékőrző intézményével, a múzeumokkal és könyvtárakkal összehasonlítva, szembeállítva vizsgáljuk sajátosságait. A múzeumok, a „múzsák kertje" kialakulása egyértelműen a görög kultúrához kötődik, eredetét tekintve tehát fiatalabb s főként kulturális—művelődési intézmény. A múzeumok fő feladata az értékes régészeti és néprajzi tárgyak, képzőművészeti alkotások megőrzése és bemutatása. A múzeumok tevékenysége közismert, munkájuk, gyűjtő tevékenységük eredményeit kiállítások útján ismertetik meg a nagyközönséggel. A világ múzeumait naponta többmillió látogató keresi fel, akik az állandó vagy alkalmi, jubileumszerű kiállítások megtekintése útján művelődnek, tanulnak és a műalkotások megismerése révén fejlesztik ízlésüket, szépérzéküket.