Hídvégi Violetta - Marótzy Katalin (szerk.): Ybl-épületsorsok az Unger-háztól a Kálvin térig (Budapest, 2014)
Debreczeni-Droppán Béla: Ybl Miklós és a Magyar Nemzeti Múzeum
Ybl Miklós és a Magyar Nemzeti Múzeum 1864 áprilisában aztán, amint már fentebb említettük, az az uralkodói döntés született, hogy csak a legszükségesebb kiadások eszközölhetők, ezért a Nemzeti Múzeum ügyeivel megbízott országos bizottság azt a megbízást kapta, hogy addig is, míg az intézmény számára szükséges teljes igényelt összeg elérhetővé válik, jelölje ki a legégetőbb szükségleteket, hogy a segélyezés elindulhasson. A kéri tés megépítése ezek sorába nem fért be, mivel azt a bizottság másodrendű teendőnek ítélte, még akkor is, ha a közvélemény már nagyon sürgette azt.78 Ezután további hónapok teltek el eredmény nélkül. Ekkor merült fel, hogy egy kiállítást rendezzenek a hazai műkincsekből és a kiállítás bevételéből építsék meg a kerítést,79 de végül ebből sem lett semmi. A régóta várt segélyt a Nemzeti Múzeum 1865 áprilisában kapta meg, amelynek tervezett kiadási tételei között ekkor már szerepelt a múzeumi „vasrácsozat” folytatása, mégpedig nem az 50.000 forintos uralkodói kegyadományból, hanem egy olyan összegből, amelyet a király kimondottan a múzeumkert létesítendő vaskerítésére gondolva hagyott jóvá. Ez 14000 forintot jelentett, amely a múzeumépület fenntartására korábban engedélyezett 4000, a vasrácsozat elkészítésére társadalmi adakozásból befolyt 2000, valamint az Országos Alapban a legutóbbi két évről fennmaradt 8000 forint összegéből adódott.80 Miután a szükséges pénzügyi fedezet megvolt, az engedélyezési eljárás következett. Ybl Miklós 1865. június 19-én fordult Pest város tanácsához, hogy adja meg az engedélyt a Múzeum, Öt Pacsirta és a Főherceg Sándor utcákban a mellékelt tervben feltüntetett vonalban a kerítés megépítéséhez. Ybl folyamodványához két tervlapot mellékelt.81 Az engedély megszerzése után kezdődhetett a munka, amely június utolsó napjaiban a deszkakerítés bontásával indult.82 Júliusban már folytak a kerítés alapozási munkálatai és a régi országúti vaskerítés javítását és felújítását is elkezdték. A korabeli lapok beszámolóiból kiderül, hogy a kerítésnél a kőműves munkákat Wagner János (1813-1904) építőmester vezette. A kerítés vas rácsozatát Kern István pesti lakatosmester készítette el 9865 forint 55 krajcárért.83 A rács lefestése, melyet Mészáros József színező végzett, és az említett kőműves munkák ebben az összegben nem szerepeltek.84 Augusztusban aztán elkészülhetett a kerítés kőfala, befejeződhetett a vörös mészkő lábazat lefektetése,85 szeptemberben pedig Az eredetileg a Nemzeti Múzeum lépcsője előtt álló kiskerítés (most a múzeumépület mögötti iin. Kertészház előtt). Alapfy László felvétele, 2014 Az 1865-ben elkészült múzeumkerítés Bródy Sándor utcai szakasza Debreczeni-Droppán Béla felvétele, 2010 78 Berlász 1981. 462-463. p„ vö. OT 3 (1864) 14. 166. p„ PN 16. (1865) máj. 16. 2. p. 79 Koszorú 2 2. félév (1864) 22. 528. p. 80 Berlász 1981.463. p. 81 BFL XV.17.b.312 ÉB 404/1865. Két db tervlap maradt fenn. 82 PN 16 (1865) jún. 28.3. p. 83 FL 2 (1865) 154. 585. p„ FI. 2 (1865) 167. 637. p„ A Hon 3 (1865) 168. 3. p. Az újságok által említett összeg valószínűleg Kern István előzetes árajánlatán alapul. A múzeumi pénztárkönyvből nem derül ki biztosan, hogy összesen mennyit kaphatott a kerítés elkészítésére. Csak az valószínűsíthető, hogy az 1865. szeptember 18-án kifizetett 3600 forintos előleg, és az október 28-án utalványozott 5550 forint (MN1, OL Cl 14 Libri Contoales 200. k. 543.) a kerítésért járhatott neki. E két kifizetés összesen 9150 forintot jelentett. Ha ehhez még hozzászámítjuk azt a 700 forintot, melyet 1866. március 16-án kapott meg (MNI, OL Cl 14 200. k. 545.), akkor már majdnem a sajtóban megjelent összeghez jutunk. Ez utóbbi kifizetés azonban már járhatott más, a múzeum épületében végzett munkájáért is, mint később, 1867-ben két alkalommal is (MNI, OL C114 200. k. 549.). 84 A Hon 3 (1865) 168. 3. p. Mészáros József és Wagner János 1865. szeptemberi kielkezdhették magának a vaskerítésnek a felállítását olyan ütemben, hogy a hónap végén a hátsó - keleti - oldal fele részét kivéve készen állt.86 Az Ybl Miklós tervezte múzeumi kerítés ezek után minden bizonnyal 1865 októberének első napjaiban készült el teljesen. A mai Bródy Sándor utca felé, az ekkor már nagyban épülő, ugyancsak Ybl által tervezett ideiglenes Országház felé egy kaput is nyitottak, ami az eredeti (1865. június 19-én a városi tanácshoz benyújtott) tervben még nem szerepelt. Ezen a kertkapun keresztül lehetett közvetlenül az országgyűlés két háza között közlekedni, emellett egyenesen a múzeum északi kapujához, személyzeti bejáratához vezetett. Mivel az 1847-ben, a homlokzati oldalon elkészült kerítésről közeli ábrázolás nem készült, nem tudni pontosan, hogy Ybl mennyire követte azt, amikor a hiányzó három oldalra megtervezte annak folytatását. Azonban annak alapján, hogy a meglévő, nyugati szakasznak csak a javításáról és felújításáról szólnak a források - és nem cseréjéről - szinte biztosak lehetünk abban, hogy ő kijelölve a kerítés pontos vonalát tulajdonképpen még három oldalon megismételte azt. Tehát nem egy teljesen új kerítést tervezett, hanem a régi befejezését. Ugyanakkor valószínűnek tartjuk, hogy a már meglévő kerítésre is ő tervezett díszesebb oszlopfőt és a vasrostélyok egyes elemeire záró díszeket, ezzel is elegánsabbá téve az addig „minden eredetiség nélküli közönséges [...] vasrácsozat"-ot.87 Új elem volt viszont a valószínűleg ekkor a múzeumlépcső elé állított kiskerítés, amelynek elsődleges célja az volt, hogy megakadályozza a gyerekeket a két oldalsó mellvédre való feljutásban, mert korábban már többen is leestek onnan.88 Feltételezésünk szerint ezt Ybl tervezte és minden bizonnyal ezt is Kern István készítette el a nagy kerítéssel nagyjából egy időben.89 Ezt a kerítést aztán az 1926- ban induló nagy rekonstrukció idején elbontották és áthelyezték a múzeumpalota mögött álló kertészlak elé, ahol ma is látható. A múzeum kerítéséhez már néhány évvel elkészülte után hozzányúltak. 1871-ben a Múzeum körút szabályozása miatt eldöntötték, hogy a kerítést 9 lábbal (majd 3 méterrel) beljebb viszik. Ennyivel lett rövidebb a kerítés a múzeum északi és déli oldalán 1880-ban, amikor végül sor került erre.90 A múzeum vasrácsozatát később többször lefestették, renoválták, legutóbb 2000-ben, a Nemzeti Múzeum épületének nagy rekonstrukciója keretében.91 1838-as árvíztábla (másolata) a Magyar Nemzeti Múzeum kerítésének Bródy Sándor utcai szakaszán. Szönyi István felvétele, 2014 A múzeumkerítés oszlopfője, 1865. Alapfy László felvétele, 2014 fizetése vonatkozhat a kerítés munkálataira (MNL OL Cl 14 200. k. 543.). Wagner ekkor 5000 forintot kapott, amit összeadva a többi költséggel, kb. kiadja azt a 15.000 forintot, melyet Kubinyi Ágoston 1864 elején a pesti városi tanácsnak a kerítés költségeként megadott. 85 PN 16 (1865) aug. 26. 2. p. 86 FL 2 (1865) 223. 883. p. 87 Horváth 1863 88 A Hon című lap ekkor írta: „/.../ a nagy lépcsözet felső részét elzárják, mi szükségesnek látszik, miután már onnét több gyermek leesett és megsérült.” (A Hon 3. (1865) 112. 4. p.) Volt tehát egy ilyen terv is, de végül is a lépcső aljában helyezték el a kerítést. 89 Talán az egyik, már említett Kern Istvánnak szóló kifizetés erre vonatkozhatott. 90 FL 8 (1871) 194. 895. p., Pesti Hírlap 2 (1880) 140. 4. p. Ekkor, 1880 májusában merült fel az is, hogy a Kálvin térre szánt Danubius-kutat, amelynek tervét Ybl jegyezte a Nemzeti Múzeum előtt, azaz a Múzeumkertben állítsák fel. Pesti Hírlap 2 (1880) 140. 4. p. 91 Rosch 2009. 51. p. 45
