Hídvégi Violetta - Marótzy Katalin (szerk.): Ybl-épületsorsok az Unger-háztól a Kálvin térig (Budapest, 2014)
Hidvégi Violetta: A hely
A HELY Az egyesített város A következő mérföldkő a városegyesítés, amely gyökeresen új helyzetet teremtett. Nehéz időszaka volt ez a nagy változás előtt álló Pestnek, Budának és Óbudának. 1872 októberétől több mint egy éven át kolerajárvány szedte áldozatait. Az 1873. májusi bécsi tőzsdekrach hatásai itthon is érezhetők voltak.46 „Erinek ellenére az infrastruktúra kiépítésének az 1850-60-as években indult folyamata nemhogy megtorpant volna, hanem új lendületet kapott, csakúgy, mint a magán és középítkezések. Vagyis a modern nagyváros kiépítése rohamléptekben folytatódott az 1870-es években, párhuzamosan a vidékiek és külföldiek tömeges bevándorlásával - sem a népességi, sem a gazdasági válság nem tudta megállítani.’’47 Az egy évtizeddel később megjelent illusztrált album bevezetőjében már az elért eredményekről is beszámolhatott a kötet összeállítója, Rozinay István: „Budának és Pestnek 1873-ban történt egyesítése folytán nagyszabású hidak s rakodópartok létesíttettek. Az ország politikai újjászületése nagyterjedelmű állami, a város növekedése pedig számos városi épület emelését tette szükségessé. Nyilvános és magánépületek, büszke palotasorok és bérházak hihetetlen számban és gyorsasággal emelkedtek, s így az egész főváros bámulatos átalakuláson ment keresztül. A felébredt nemzeti önérzeten s azon tudaton kívül, hogy századoknak mulasztásait kell helyrehozni, ezen lázas tevékenységnek talán nem utolsó rugóját egy bizonyos versengés is képezi, mely Budapest s a társbirodalomnak fővárosa, Bécs között kifejlett. Fényt és pompát kedvelő természetünk építkezéseinknél is kifejezésre jut, és pedig mindinkább finomodó ízléssel, valamint jó és szolid anyagok mind gyakoribb alkalmazása által. Az 1838-dik évi árvíz után a főváros telkeinek - az akkori viszonyoknak talán megfelelő - túl nagyra történt beosztása, valamint a Bécsben adott rossz példa következtében, bérházainknál a bérpaloták rendszere fejlődött ki, mely körülmény a kényelmes és otthonos lakások létesítését rendkívül megnehezíti. Tagadhatatlan, hogy e rendszer a város külső képét nagyszerűnek tünteti fel; csakhogy e külső nagyszerűség s a lakások belső kiképzése közt gyakran nincs meg a kellő összhang. [...] Az építési modorra nézve határozott irány alig észlelhető; mégis az olasz renaissance az, mely egyéni felfogásunknak leginkább látszik megfelelni, s mely aránylag legmagasabb művészi tökélyt ért el.”4* Halácsy Sándor térképe, 1871 46 Sípos 1998. 131. p. 47 Faragó 1998. 99. p. 48 Rozinay 1883. 23
