Hídvégi Violetta - Marótzy Katalin (szerk.): Ybl-épületsorsok az Unger-háztól a Kálvin térig (Budapest, 2014)
Hidvégi Violetta: A hely
A HELY Korabeli vélemények a Józsefvárosról az 1840-es évek közepéről Ujházy Ferenc (1827-1921) szolnoki származású festőművész 1900-ban emlékei alapján festette meg a Kálvin tér XIX. század közepei képét. Benyomásait szerencsére írásban is rögzítette: „1843 tavaszán Szolnokon kocsim ültünk, hogy Pestre utazzunk [...]. Harmadnapra, későn este érkeztünk. Reggel szétnézek a városban. Az első látvány nem volt kellemes: minden ház kapuja alól egy deszkával borított folyókán át a szennyes víz kifolyt az utcára és haladt utcahosszant. Kürtölést hallok: magyar csordás kürtői, s a házakból hajtják ki a teheneket, hogy a csordás az Üllői úton át legelőre terelje azokat. A Széna téren magas dombon áll a református templom [...]. A templom előtt sorban állanak a szolnoki kenyeres kocsik, csupa ismerős, mintha csak otthon volnék. [...] A Hatvani utca sarkán állt a Zrínyi kávéház, sarokerkélyes, alacsony, emeletes ház, melynek udvarán hetivásáros kocsik tanyáztak. A Kerepesi út sarkán: a Grassalkovics-féle régi magtár, a Nemzeti Színház, a Griff fogadó, udvarán gémes kúttal és sertéshizlalóval. [■■■! A mai Múzeum körút belvárosi része a Zrínyitől egész a kecskeméti kapuig csupa földszintes házból állott. A Grassalkovics-féle magtár mellett a botanikus kert, ezentúl a Kunewalder-féle gabonacsarnok. A Sándor utca sarkán a Luby-féle kastély, melyben csinos kis házi kápolna volt. A múzeum épülőben, Arany János szobra helye táján gémeskút állott. A múzeum mellett egy zsákutca, melynek külső sarkán volt a Marczibányi család tulajdonát képező híres fogadó: «A két pisztolhoz», magas tetővel, alacsony falazattal. A Stáció utcán s az Üllői úton bokáig ért a futóhomok.”27 Két évvel később egy korabeli bedekker tárgyilagos jövőbelátó összefoglalója a területről: „[...] e városrész, mely Pestnek legrégibb külvárosa [...] utóbbi évek óta különböző végpontjain oly igen fontos és érdekes nemzeti intézetekkel bír, hogy ezen körülöttök fekvő törpevilágban még eddig csak egyénként álló óriásépítmények nem maradhatnak befolyás nélkül körükben, s nem messze van az idő, hogy ezen figyelemre méltó intézetek szomszédságuk anyagi és szellemi kifejlődésére tetemes hatályt fognak gyakorolni. E városrész általános jelleme e szerint inkább falusi, mintsem nagyvárosi [...] mindazáltal utcái szélesek és egyenesek, majdnem mindannyian egyenes szögben szelik át egymást, s elrendezése úgy látszik, nagyszerűbb jövőre van kiszámítva.”2S Építési szabályozás A XVIII. század végén egyre erőteljesebben fejlődő, egyes részein már városias külsőt öltő Pest igényelte a felmerülő városrendezési és építészeti kérdésekre adott hivatalos választ. Az 1787. évi tanácsi utasítás szerint csak építőmester vállalhatott építkezést, a tervek bemutatási kötelezettsége mellett. A két évvel későbbi tűzrendészeti szabályzat pedig elrendelte a házak cseréppel, illetve zsindellyel fedését. 1789-ben báró Schilson János ( 1741 ?—1810) kerületi kamarai adminisztrátor elkészítette a Lipótváros rendezési tervét, amelyet 1805-ben Hild János ( 1766?-1811) Pest egész területére kiterjesztett. A megnövekedett város fejlődődését gátló kaputornyok közül elsőként a Vácit29 számolták fel, majd 1794-ben lebontották a Kecskemétit, míg a forgalmat különösen vásárok idején akadályozó Hatvani kapu 1808-ban tűnt el helyéről.30 A Kecskeméti kapu és környékének (inai Kálvin tér) szabályozási helyszínrajzi), 1794 BFL XV. I 6.b.223/2 Bal oldalon: Bulla Antal: Pest belterülete kataszteri térképének részlete, 1785 BFL XV.ló.b. 221/1 27 Ujházy 1922. 28 Buda-Pest 1845. 40. p. 29 A Váci utca elején a Vörösmarty térnél. 30 F. Tóth 1966. 20. p. 17
