Hídvégi Violetta - Marótzy Katalin (szerk.): Ybl-épületsorsok az Unger-háztól a Kálvin térig (Budapest, 2014)
Gyetvainé Balogh Ágnes–Kalmár Miklós: A Danubius-kút építése és műemlék-helyreállítási problémái
Danubius-kút A pályázat L879. március 2-án hirdették meg a nyilvános pályázatot „a Calvin-téren felállítandó emlékszerű közkút tervezetére a magyar mérnök- és építészegylet mű- és középítészeti szakosztályai útján’’. A kiírás18 Az Építési Ipar című lapban jelent meg. A mellékelt helyszínrajzon a kút elhelyezését és méretét is rögzítették. Az alapterület nem lehetett nagyobb egy 11,37 m átmérőjű körnél, magassága pedig a minimum 8 métert el kellett érje. A jeligés pályaműveket május 1-jéig lehetett benyújtani a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület titkári hivatalába (Egyetem utca 2.). A beérkező pályaművek közszemlére tételét ígérték 8 napig az egyesület helyiségeiben.19 A bíráló bizottság tagjai Ybl Miklós, Hajós József igazgató-elnök, Kléh István és Steiger Gyula igazgatók, Wéber Antal, Steindl Imre és Hauszmann Alajos építészek voltak.’0 A határidőre 16 pályamunka érkezett be 15 szerzőtől. Bár a Magyar Mérnök- és Építészegylet helyiségei szűknek bizonyultak, végül mégis ott mutatták be terveket és mintákat május 16-ig.21 A pályamunkák első részletes ismertetése A Hon című lapban jelent meg május 17-én Friedmann József műépítész tollából. A terveket a szobrászati vagy az architektonikus rész hangsúlya alapján két csoportba sorolta. Az előbbi megoldást tartotta sikeresebbnek egy magas épületekkel körülvett téren. Az „Idyll”jeligés tervet látta a legjobbnak, nem számítva a költségeket, és részletesen be is mutatta. Második helyre a „Viribus unitis"-t, harmadikra a „Triton”-1 sorolta. Rajtuk kívül még hét pályatervet ismertetett röviden, a többit hibás felfogású alkotásként jellemezte.22 A Fővárosi Lapok május 18-i száma értékelte Friedmann A Honban közölt véleményét, aki „mind minőség, mind mennyiség tekintetében sikerültnek" tartotta a pályázatot. Itt is az „Idyll" jeligéjű tervet emelték ki, mivel Friedmann ezt tartotta kivitelre legalkalmasabbnak, s amelynek előnye, hogy „szobrászati jelleggel bír,” bár „többe kerülne 40000 forintnál.”2' Az összes pályamű leírását az Építési Ipar május 18-i száma közölte, bemutatva a gyöngébbeket és a „művész becsűeket" is. Itt is két határozott irányt különített el a cikk névtelen szerzője.24 A „Tympanonszerü megoldás túlnyomólag építészeti formákkal” című csoportba sorolt hat művet, míg a „Nyitott szökőkút-szerű megoldás”-ok közé a többi kilencet. E cikk a Neptun és Triton jeligés, azonos alkotótól származó pályaműveket dicsérte.2’ A Fővárosi Lapok 18 Beadandók voltak 1:20 léptékben egy alaprajz, egy nézet, egy metszet és egy tervmagyarázat („méret: 5 cm = 1 m”). Az első díj 60, a második 40 magyar királyi arany volt. A pályázaton csak a magyar korona alattvalói vehettek részt. 19 ÉPIP 3 (1879) 57. p. és melléklet. 20 ÉPIP 3 (1879) 57. p. 21 Az Építési Ipar 1879. május 4-i, majd javítva a 11-i száma sorolta fel a benyújtott pályaterveket. 15 pályaművet említenek, a „Neptunt" és „Tritont" egynek számolták, mert tervezőjük azonos. 1. „Vízmű". 2. „A víz kétes elem, a földet elönti, de táplál". 3. „Duna". 4. „Szorgalom és takarékosság, úgy az egyénnek, mint egész nemzetek jólétét alapítják". 5. „Neptun, Triton". 6. „Takarékosság a nemzeti jólét egyik főforrása". 7. „Piros csillag". 8. „Apis". 9. „Körökbefoglalt egymást metsző két háromszög". 10. „Piros körben kék csillag". 11. „Viribus unitis". 12. „Calvin". 13. „Címert ábrázoló rajz". 14. „Idyll". 15. „Tündér Ilona". ÉPIP 3 (1879) 124. p., 133. p. 22 Friedmann 1879. 23 FI. 16(1879)559. p. 24 ÉPIP 3 (1879) 137-138. p. „Az egyik az építészetet (architektúrát) helyezi előtérbe, szabadon álló oszlopokra épít kupolát, ezzel igyekszik mintegy monumentális jelleget önteni alkotásába, a vizet különböző variatiokban használva Jel annak élénkítésére; mig a másik számosabb mű által képviselt csoport a conventionális „szökő kutat" kisebb-nagyobb medencékkel, tritonok, oroszlán-fejek, vizi-lovak, nymphák és allegorikus alakokkal vette kiindulásul, több-kevesebb sikerrel." 25 „Neptun csinosan tagozott alapon, melyet oroszlánfejek élénkítenek, emelkedik a május 21 i és 22-i száma is közölte Az Építési Ipar, „e csak szakkörökben forgó közlöny" ismertetését a pályamunkákról.26 A bírálóbizottság 1879. május 20-án hozott döntést.27 Az Építési Ipar május 25-én közölte e jegyzőkönyvet, azaz a pályázat eredményét.28 Eszerint a tizenhat beadott, jeligés pályamunkából csak öt felelt meg a pályázati feltételeknek. A kizárások oka többféle volt: vasból tervezték, hiányzott a jeligés levél és a tervmagyarázat, vagy túllépték az engedélyezett költségkeretet. Az első díjat, 60 magyar királyi aranyat a „Triton,” a másodikat, 40 aranyat „A víz kétes elem, a földet elönti, de táplál" jeligés mű kapta. A jeligés levelek felbontása után derült ki, hogy a Triton szerzője Czigler Győző29 (1850-1905), a másiké pedig Benczúr Béla (1854-1941, a festőművész öccse) építészek. A többi résztvevőt nem említették.30 Bár a bírálat korrekt volt, a Fővárosi Lapok május 22-i száma, amely szintén röviden tájékoztatott a pályázat végeredményéről, hozzáfűzte: „Megjegyzendő, hogy a kizártak közt vannak a legjelesebbek, minők az „Idyll” és a „Címer” jeligéjűek, amaz - mint mondják - a fiatal Kauser, ez pedig a Schickedanz kitűnő tervei. De ezek kivitele sokkal többe kerülne negyvenezer forintnál.”" Alig két hónappal a pályázat elbírálása után, július 20-án Az Építési Ipar rövid hírben tudatta, hogy „az első díjat nyert terv szerzője, Czigler és a semmi díjat nem nyert Schickedanz - állítólag -fölszólíttattak terveik átdolgozására. Ezt - ha így van - csakugyan nem értjük'.’22 A július 26-i igazgatósági ülésen a kútbizottmány részéről az elnök jelentette, hogy a bizottmány átvizsgálta az első díjas pályaművet és a rá vonatkozó költségvetéseket. Több tag is úgy találta „a méretek aránya az esztétikai ízlés követelményeinek egészen nem felel meg',’ nem tartották megfelelőnek. Ezért Ybl Miklóst, aki már a kút helyét kijelölő vegyes bizottságban, majd a bírálóbizottságban is részt vett, egy új terv készítésével bízták meg. Jelentették azt is, hogy a pályázaton feltűnést keltő és ki vitelezésre alkalmasnak látszó Schickedanz Albert-féle tervre a bizottság részletes költségvetést terjesztett be, de miután az előirányzott összegből nem tűnt megépíthetőnek, a tervről lemondtak. Ybl tervezői munkásságát figyelembe véve 200 forint jutalmat javasoltak számára.33 A tervpályázat ügye ilyen különös módon zárult, Ybl vitathatatlan nagyságának és tekintélyének köszönhetően visszhang nélkül. Az Építési Ipar csak 1880. február 15-én adott hírt, ekkor már a kút elkészült modelljéről, amit „volt alkalmuk látni, az öreg úr’-lipót-templomi irodájában,” s ami az írás szerzője szerint „érett művészi erő productuma”34 magasba; egy obeliszk az egésznek bizonyos komolyságot kölcsönöz. A magas piedesztál négy sarkán köralakú medencék vannak, melyekbe az obeliszk lábán fekvő tritonok szórják a vizet. Kevésbé sikerűit a 4 oldalon alkalmazott vályúszerű medence, ez azonban könnyen módosítható. A vízjáték élénk és szép vonalokban mozog. Az egészben van összhang, az építészeti és figurális formák között. Triton körvonalaiban és arányaiban talán még sikerültebbnek mondható, habár ez már inkább kerti szökőkút jellegével bír, vízjátéka szintén igen szép." ÉPIP 3 (1879) 138. 26 FL 15 (1879) 569. p., 573. p. 27 Fiber 1934. 195-196. p. 28 ÉPIP 3 (1879) 143-144. p. 29 Érdekes tény, hogy ekkor a pályázatot lebonyolító MMÉE Mű- és Középítészeti Szakosztályának elnöke Ybl Miklós volt, Czigler pedig a jegyzője... ÉPIP 3 (1879) 143-144. p. 30 A pályázók közül még néhány nevére fény derült az 1885. évi Budapesti Országos Általános Kiállítás - Képzőművészeti csoport képes tárgymutatójából. A kötet közli Kauser József tervét. A kiállításon az ő műve mellett (250. sz.) még további két építész terve szerepelt, igaz a jeligéik nélkül: Sztehlo Ottóé (228. sz.) és Jakabffy Ferencé (230. sz.). BOÁK 1885. 53. p., 54. p., 161. p. 31 FL 16(1879) 574. p. 32 ÉPIP 3 (1879) 204. p. 33 KSz 1 (1879) 150. p. (nem említi a nyertes nevét, csakhogy fiatal építész), KSz 2 (1880) 80. p. 34 ÉPIP 4 (1880) 54-55. p. 175
