Hídvégi Violetta - Marótzy Katalin (szerk.): Ybl-épületsorsok az Unger-háztól a Kálvin térig (Budapest, 2014)
Ordasi Zsuzsanna: Régi Képviselőház
Régi Képviselőház Az épület átadása és felavatása 1943. június 21 -én volt ünnepélyes keretek között, amelyen részt vettek Horthy Miklós kormányzó, Kállay Miklós miniszterelnök, Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatási miniszter, valamint más miniszterek és államtitkárok és Homonnay Tivadar Budapest főpolgármestere. Olasz részről jelen voltak a diplomáciai testület tagjai, elsőként Filippo Anfuso nagykövet, az olasz politikai élet szereplői, mint Carlo Alberto Biggini, akit 1943. február 6-án neveztek ki a Nemzeti Nevelési Minisztérium élére, és Attilio De Cicco, a Külföldi Olaszok főosztályának igazgatója. Ekkor az Olasz Intézet vezetője az irodalmár Aldo Bizzarri volt. A II. világháború azonban törést okozott az Intézet működésében, a háborúban az épület súlyos károkat szenvedett, majd a sérült olasz katonákat fogadta be. A háború után Magyarország pénzbeli segítséget nyújtott ahhoz, hogy az Intézetben újra megindulhasson a tevékenység, de előtte az egész épületet fertőtleníteni kellett. Ehhez pedig olyan szert használtak, ami beitta magát az épület faanyagába, ezért a helyiségek többségében ki kellett cserélni a padlót, több ajtót és ablakot is, ezen kívül a tetőt is fel kellett újítani. 1947-ben történt ez a nagyobb állagjavítás, amikor a bombatalálatot kapott tetőt megcsinálták és az épület használható helyiségeit kifestették. 1955-ben Szigetvári János készített terveket az eredeti állapot rekonstruálására, de a munka nem valósult meg a rendkívül magas költségigény miatt. 1965-ben az olasz állam szükségesnek ítélte az épület helyreállítását, 1967-1968-ban Nagy István tervei szerint elbontották a nagyterem patkó alakú szerkezetét, lebontották a fából és téglából emelt határoló falat, s ezzel a terem visszakapta eredeti formáját, de a falakat teljesen lecsupaszították. Azóta a hajdani ülésteremben koncerteket, előadásokat és fogadásokat tartanak. Az 1970-es évektől a nagyterem körüli folyosóról nyíló helyiségekben nyelvoktatásra alkalmas termeket alakítottak ki, az utcafronti hajdani irodahelyiségeket egybenyitották és alkalmassá tették előadások, konferenciák és filmvetítések befogadására. Az utcai homlokzatot 1986-1987-ben Klaniczay Péter építész tervei alapján felújították, majd az 1980-as évek végén Herrer-y M. Caesar belsőépítész tervei alapján újabb átalakítások következtek. Eustacchio Porsia és Giuseppe Manica igazgatók működése alatt átszervezték a könyvtár és az irodák elhelyezését, a könyvtár lekerült a földszintre és így könnyen megközelíthető, míg az igazgatói irodák az utcafronti emeleti traktusban kaptak helyet. Időközben a fűtés, a víz- és villanyvezeték felújítására is sor került. 2002-ben Bolberitz Henrik és Burits Oktávián építészek részletes felmérési dokumentációt készítettek az épületről, amely alapul szolgálhat egy esetleges újabb teljes felújításhoz. Mivel az épület műemlék, ezért minden változtatás komoly meggondolást és természetesen engedélyezést igényel. Díszítő részlet nézete, fafaragás » BFL XV.I7.f.331.b 65/34 125
