Fabó Beáta - Anthony Gall: „Napkeletről jöttem nagy palotás rakott városba kerültem”. Kós Károly világa 1907-1914 (Budapest, 2014)
Környezet és hatások - Találkozás a finn építészettel
TALÁLKOZÁS A FINN EPITESZETTEL ■ 1900. évi világkiállítás, finn pavilon, Gesellius, Lindgren és Saarinen terve Magyar Iparművészet, 1908.3. sz. 9. o. Jh tv vC( í^o'} • ÜT- 2.«+ H Koronghi Lippich Elek portréja Gallen-Kallelának ajánlott sorokkal Helsinki Egyetemi Könyvtár ■ Malonyay Dezső villája, 1905-1906. Kós korán felfedezte és értékelte az angol, finn és az erdélyi építészet hatásait tükröző Malonyay-villát Lajta Béla terve, A Ház, 1908.3. sz. A KEZDET „Az 1900. évi párizsi világkiállításon általánosan feltűnt egy kisméretű pavillon (Gallen-Kallela Axeli és Gesellius, Lindgren és Saarinen). Egyszerű épület volt, szinte primitiv. Külső megjelenésében falusi templomra emlékeztetett, de mégsem egészen. Alacsony falakra nagy piros cseréptető borult; az épület közepéből karcsú, ravaszhajlásu torony (amolyan felfelé domború ívben vékonyodó, mint a - kőrösfői templom tornya), a torony előtt a főbejáró: középkorira emlékeztető, de mégsem középkori magas oromfalban félköríves bejáró kapuval. [...] ajándékot kapott a világ ezen a kiállításon: a kicsiny, szerény - finn pavillont!’PAsztortüz" 1940 26 sz„Az [1900. évi] párizsi világkiállítás igazi szenzációja számunkra a kis finn népnek eldugott kis pavilonja volt, melyből azonban monumentális művészet áramlott felénk. Építészet, festészet és szobrászat megragadó harmóniában, szinte stílusalkotó erővel. Csodálatos lélektani hatással volt ez a magyarságnak nemzeti öntudattal amúgy is telített, ezredéves ünneplő szívére.” GörgylDé"es:Két nemzedékkoztMI193S-2 21 A világkiállításra építendő finn pavilon tervezésére kiírt pályázatot három fiatal, 26 éves építész, Hermann Gesellius, Armas Lindgren és Eliel Saarinen nyerte el, a belső festés Akseli Gallen-Kallela műve volt. Ezzel a tervükkel új korszakot nyitottak a finn művészet történetében és a világ figyelmét Finnországra irányították. A magyar Fiatalok csoportja ekkor még el sem kezdte egyetemi tanulmányait. Kós mérnökhallgató korában ismerkedett meg az épülettel. A két világháború közötti visszaemlékezésben Kós Károly és Györgyi Dénes is fontos momentumként említi. A HIVATALOS MŰVÉSZETPOLITIKA, KORONGHI LlPPICH ELEK Az 1900. évi párizsi világkiállításon szenzációt keltő finn pavilon Magyarországon nem váltott ki különösebb visszhangot. A hivatalos művészetpolitika és ezzel összefüggésben a hazai érdeklődés jó pár év késéssel, 1906-1908 táján fordult felé, pontosabban a finn építőművészet felé. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (Kultuszminisztérium) művészeti osztályát ekkor Koronghi Lippich Elek vezette, munkatársa volt Majovszky Pál műgyűjtő is. Koronghi Lippich Elek (1862-1924) 24 éves korától dolgozott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium művészeti osztályán, 1899-től annak vezetőjeként felügyelte a művészeti ügyeket, befolyásolta a művészeti ösztöndíjak odaítélését. A századforduló első éveiben formálódott egyre határozottabb művészetpolitikai elképzelése. A historizmussal szembehelyezkedve egy modern, népi alapú nemzeti stílus megteremtését támogatta, melynek a magyar néphagyományból és népművészetből kell táplálkoznia. Ezt a célt szolgálta az 1907-től megjelenő, általa kezdeményezett A magyar nép művészete című könyvsorozat, melynek programját ő állította össze. A kötet szerkesztője Malonyay Dezső író volt. Az 1904-től folyó helyszíni munkák eredménye az első, Kalotaszegről szóló kötet, melynek felméréseiben többek között Körösfői-Kriesch Aladár és Medgyaszay István építész is részt vett. Az 1907-ben megjelent könyvet pártfogolta egyébként Bartóky József, a Földművelésügyi Minisztérium tanácsosa is, akivel Kós a későbbiekben jó kapcsolatba került. Lippich az 1900-as évek második felében talált olyan művészekre, akiknek alkotói világa találkozott az ő elképzeléseivel és elvárásaival. Velük személyes jó kapcsolatba, olykor barátságba került, ösztöndíjjal, segéllyel, vagy megrendeléssel támogatta őket, köztük a gödöllői művésztelepről Körösfői- Kriesch Aladárt és Nagy Sándort, valamint Maróti Géza szobrász-építészt, Kós Károlyt, Lajta Bélát. Mindegyikük járt Kalotaszegen. Ezzel az egyoldalú művészetpolitikával azonban sok ellenséget szerzett az akadémikus-historizáló és a nyugat felé tekintő modern művészek táborában, 1912-ben nyugdíjba kellett vonulnia. A FINN MŰVÉSZET ÉS MAGYARORSZÁG A finn-magyar kapcsolatok kezdete a Magyarországon élő finn szobrászhoz, Yrjö Liipolához köthető. A Kultuszminisztérium 1906 májusában az ő kezdeményezésére hívta meg Gallen- Kallelát, hogy a Téli Tárlat finn anyagával foglalkozzon. Gallen-Kallela Magyarországra jövetelével élénk kétoldalú kulturális csere vette kezdetét, melynek két látványos pillére 1906-1907 telén a Műcsarnokban az északi országok művészetét bemutató Téli Nemzetközi Tárlat és az 1908 januárjában Gallen-Kallela grafikáiból a Szépművészeti Múzeumban megnyílt kiállítás volt. A Kultuszminisztérium mindkét kiállításhoz kapcsolódva szeretett volna finn írást magyar művészeti folyóiratban megjelentetni. Gallen-Kallelán keresztül próbálkoztak. Először azonban csak 1908 januárjában jelent meg egy finn műkritikus írása A finn művészet és iparművészet címmel a Magyar Iparművészeiben, Lippich Elek finnekről írt cikke mellett. Kezdeményezésére, Kallela 52
