Fabó Beáta - Anthony Gall: „Napkeletről jöttem nagy palotás rakott városba kerültem”. Kós Károly világa 1907-1914 (Budapest, 2014)
Környezet és hatások - Találkozás Budapesttel
M Az Erzsébet híd pesti hídfője a Klotild-palotákkal, 1903 után BFL Fotótár SÍ Keleti pályaudvar Klösz György felvétele BFL Fotótár TALÁLKOZÁS BUDAPESTTEL A „VILÁG LEGSZEBB VÁROSÁTÓL” AZ „ÁLMOK ELSZÜRKÜLÉSÉIG” A városegyesítést (1873) követő évtizedek alatt Budapesten hatalmas, addig nem látott mértékű fejlődés következett be. Az óriási gazdasági fellendülés következtében kiépült a nagyvárosi infrastruktúra. Kialakult a város arculatát mai napig meghatározó városszerkezet a domináns középületekkel. Kiépültek a sugárutak, a körutak, a Duna-hidak, a Duna-parti látványt meghatározó Várpalota, Országház és pesti szállodasor. A régi, középkorias városközpont helyén létrejött az új, huszadik századi városcentrum. A nagymérvű szociális beruházások mellett a kulturális és a szabadidő eltöltését szolgáló intézmények sora létesült, pezsgő nagyvárosi élet alakult ki. Budapest néhány évtized alatt jól működő, majd egymilliós lélekszámú világvárossá vált. Bárczy István több mint egy évtizeden át (1906-1918) volt a város modern gondolkodású polgármestere, majd főpolgármestere. Programbeszédében Bárczy „az önkormányzati függetlenség, az erős magyar nemzeti kultúra és a modern demokratikus haladás” tettekre kész emberének vallotta magát és polgármestersége alatt valóban ebben a szellemben működött. A városvezetés először lett a széles értelemben vett polgárság, a kispolgárság érdekeinek is érvényesítője a szűk, kiváltságos patríciusréteg érdek- képviselete helyett. Az új, liberális várospolitika a legtöbb eredményt a közoktatás és a művelődés, a szociális lakásépítés és a községi üzemek, vállalatok terén tudta felmutatni. A városfejlesztés egyéb területein is fontos alkotások és szándékok fűződnek nevéhez: a magántulajdonban lévő Margit-sziget közkertté alakítása, a Széchenyi-fürdő, a Gellért-fürdő, a Székesfővárosi Állatkert felépítése, a Tabán szabályozási terve, a külterületek fejlesztésének koncepciója és más városrendezési elgondolások. Mit jelentett Kós számára a rohamosan fejlődő világváros? Ebbe a miliőbe csöppent bele Kós Károly Kolozsvárról, a mintegy 60 000 fős vidéki városból. Az 1902 és 1914 közötti időszakot váltakozva Budapesten, Kalotaszegen és Székelyföldön töltötte. Az első kilenc évben tanulmányai és munkái a fővároshoz kötötték. 1909-től fokozatosan újra Erdély felé fordult, folyamatosan dolgozott marosvásárhelyi, kolozsvári és sepsiszentgyörgyi munkákon is. 1911 őszéig azonban lényegében Budapesten lakott. 1912 nyarától egy évig újra a fővárosban élt, részben családjával együtt. 1913 őszétől végleg Sztánán rendezkedtek be. Hl A Rókus kápolna előtti kis tér Klösz György felvétele BFL Fotótár 40
