Fabó Beáta - Anthony Gall: „Napkeletről jöttem nagy palotás rakott városba kerültem”. Kós Károly világa 1907-1914 (Budapest, 2014)
Kós önálló alkotói időszaka - A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, Erdély építészetének szimbiózisa
Az ÉPÍTÉSZETI MEGFOGALMAZÁS „Feladatom volt tehát: múzeumi szempontból jó beosztású, technikailag tartós és könnyen karbantartható, művészileg pedig - a Székely Nemzetet reprezentáló épületet építeni fel. Amihez a magam részéről külön még azt is célul tűztem ki, hogy lehetőleg székelyföldi anyagokkal és székely mesteremberekkel valósítsam meg ezt a munkát. Tehát elvetettem a szigorúan történelminek tudott minden stílust, és számbavéve mindazt, amit Erdély magyar népére, főképpen pedig a székely ségnek népi építkezéséből, illetőleg népi művészetéből tipikusnak láttam és vallottam, valamelyest megnemesítve úgy alkalmaztam egy modern és speciális igényeket szolgáló alaprajzra, hogy az magától értetődően természetes, művésziesen monumentális lehessen, és senki székely ne szégyellje azt magáénak vallani. [...] Hogy a felesleges, tehát drágító térpazarlást elkerülhessem, az alaprajzot felbontottam úgy, hogy minden mellékhelyiség és minden folyosó csupán a legszükségesebb méreteket kapja meg, és a gyűjtemények helyiségeiből egy talpalatnyi se áldoztassék fel a szimmetria és egyenlő tengelyosztás külsőségeiért. Ennek következtében az a veszedelem fenyegetett, hogy az épület architektúrája szétesik, és monumentalitás helyett elaprózódást, aránytalanságot, sőt otrombaságot kapok eredményül. Ezt elkerülendő az egyes, magasságban tagolt részeket nagy homlokzati síkokba fogtam össze, és az alaprajzi egyes tagok homlokzati felépítésén a nyílásokat lehetőleg csoportosan összefoglalva alkalmaztam. A szimmetriát a középrész erőteljes kihangsúlyozásával és a két oldalszárny arányosságával pótoltam, a szaggatottságot az épületet összefogó előudvari kőfallal.” K0S1929 A székely népi építészet című tanulmányában Kós foglalkozik a székely parasztház portán belüli elhelyezkedésével. A régi parasztházak az utcavonaltól beljebb fekszenek, nem nyílnak közvetlenül az utcára. A faragott székelykapu és a magas deszkakerítés mögött a múzeum a falunak ezt a rendjét őrzi. Elhelyezése révén inkább a tájjal, és nem a városi közeggel való kapcsolatot hangsúlyozza. A Székely Nemzeti Múzeum meredek tetői a hagyományos székely, illetve erdélyi sátortetőket idézik. Kós a sátrat tartotta a székelyek legősibb hajlékának. Ezen említett falusi lépték mellett Erdély rendelkezik egy másik, városinak számító építészeti léptékkel is, amely a középkorban betelepedő szászok közvetítésével jelent meg. Jellemzője a kanyargós festői utca, gyakran megjelenik benne a hangsúlyos torony, mely kijelöli a közösség központját, a magyarvalkói református templomhoz hasonlóan. A hívőknek nemcsak vasárnaponként otthona, de az egész falunak menedéket nyújt ostrom vagy támadás idején. A Székely Nemzeti Múzeumnál, az utcáról közeledve a bejárata felé, megjelenik a városi lépték, az oldalszárnyakkal keretezett központi torony látványában. Hasonló arányokat ábrázol Kós a segesvári óratoronyról készített linóleummetszetén. A múzeum előudvara olyan, mint egy erődített templom cinterme. A románkori maradványokra épített, erős falakkal körülvett erődtemplomokat idézi a belső (cinterembejáró) kapuépítményből feltáruló látvány: a zömök torony, aljában románkori idézetként kőbélletes tölgyfakapu. Az Erdélyben élő magyar, szász és román nép művészetének befogadása H A magyarvalkói református templom, Kós Károly: Erdély, 1929 UH A türei román fatemplom, Kós Károly: Erdély 1929 ISI A segesvári középkori szász óratorony, Kós Károly: Erdély 1929 156
