Fabó Beáta - Anthony Gall: „Napkeletről jöttem nagy palotás rakott városba kerültem”. Kós Károly világa 1907-1914 (Budapest, 2014)
Prof. Dr. Persányi Miklós: Kós hagyatékának sorsa az Állatkertben
KÓS HAGYATÉKÁNAK SORSA AZ ÁLLATKERTBEN 1907-TŐL NAPJAINKIG Kós Károly 1907-ben szerezte építészdiplomáját, majd Zrumeczky Dezsővel, Györgyi Dénessel és másokkal együtt a Fiatalok nevű csoport egyik motorja lett. A nemzeti építészet megteremtését a népi építészet értékeiből kiindulva képzelték el. Mai ésszel szinte felfoghatatlan, hogyan kaptak huszonévesen annyi nagyléptékű megbízást pár éven belül. Még hihetetlenebb, hogy miként voltak képesek meg is felelni ezeknek, hiszen a feladatok tehetségüket és munkabírásukat egyaránt próbára tették. Azt, hogy Kós harmincadik életéve előtt mennyire termékeny építész volt, az 1908 és 1912 közötti alkotásainak lenyűgöző listája mutatja: óbudai református parókia, zebegényi templom (Jánszky Bélával), állatkerti pavilonok (Zrumeczky Dezsővel), Városmajor utcai iskola (Györgyi Dénessel), Vécsey-kúria Szadán, Székely Nemzeti Múzeum Sepsiszentgyörgyön, „Kakasos templom” Kolozsvárott, a Wekerle- telep központja Budapesten. Még saját házára is jutott ereje Sztánán (Varjúvár). A virágzó főváros 1908 és 1912 között - a zseniális Lendl Adolf zoológiái koncepciója alapján - Kós mellett Neuschloss-Knüsli Kornél, Végh Gyula és Zrumeczky Dezső tervei szerint építtette újjá az Állat- kertet. Kós művei között ez volt a legváltozatosabb, hiszen Zrumeczkyvel több mint másfél tucat kisebb- nagyobb pavilont kellett tervezniük, és nemcsak erdélyi, hanem egzotikus modorban is. Építészetüknek komoly szerepe van abban, hogy az Állatkert műemlékegyüttese a nemzeti, sőt, az európai kulturális örökség egyedülálló értéke lett. A munka száz éve közmegelégedésre sikerült. A Kert a második világháborúig virult, de 1945-re a kétezer állatból csak tizenöt maradt életben, és a bombázásokban az épületek is súlyos károkat szenvedtek. Rontotta a helyzetet a felemás helyreállítás, mert „a múltat végképp eltörölni" akarták az Állatkertben is. A régi épületekben az állattartási divatok akadályát látták, nem az elődök zsenialitását, ezért durván átalakították vagy lebontották, áthelyezték őket, és helyükön a kor divatja szerinti építményeket emeltek. Kósék sok épülete nem érte meg a rendszerváltást (a Struccok háza, a Zsiráfház, a Bivalyház, a Krokodilház, a Baromfiudvar), de még az épen maradt Szarvasházat is áttelepítették. A rendszerváltásra a Kertből elillant a régi báj. Az építészeti kincsek maradékait diszharmonikus építmények sokasága halványította el. Az 1990-es évek közepétől viszont a hajdani, Kós szellemiségű arculathoz tértünk vissza. Szokatlan volt egy időben modern állatkertészetet és az épített múlt újjáteremtését óhajtani, de mára sikerült az összes megmaradt Kós-féle épületet eredeti szépségében felújítani, négy évtized alkalmatlan építészeti termékeinek többségét eltávolítani vagy teljesen átalakítani, és sikerült elveszett kincseket újrateremteni: Kósék százéves tervei nyomán nyolc elveszett épületet vagy fontos épületrészt építtettünk újra. Az Állatkert jó példa arra, hogyan lehet az épített örökségünkkel együtt élni. Korszerűen működik, keresett szolgáltatásokat nyújt milliós közönségének, és a százéves alkotások Kós akarata szerinti eredeti szépségükben pompáznak. Prof. Dr. Persányi Miklós a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatója î T C K i-t 9
