A budapesti rendőrfőkapitány elnöki reservált iratai 1883-1885 (Budapest, 1990)

Bevezető

Hozzájárult ezekhez a bizonytalansági tényezőkhöz a fővárosi rendőrség első rendőrfőkapitányának, Thaisz Eleknek a személye is, aki már működése kezdetén, még 1867— 1068-ban összeütközésbe került Pest város törvényhatóságának vezetőjével, Szentkirályi Mór főpolgármesterrel. Thaiszot ekkor azzal vádolták, hogy a városi tanács utasításait semmibe véve a kormányhatóságokkal vette fel a kapcsolatot. Ezért először elmozdították állásából, majd a bírósági határozat után viszszahelyezték ugyan hivatalába, de figyelmeztették, hogy köteles a város törvényhatóságának utasításait követni, azoknak működésével megfelelni. Szentkirályi Mór Thaisz visszahelyezését saját személye elleni bizalmatlanságként fogta fel és a közgyűlés kérelme ellenére főpolgármesteri tisztéről leköszönt. Thaisz Elek ezek után meglehetősen hoszszú ideig állt még a fővárosi rendőrség élén, de pályafutása során később is sok konfliktusa támadt meggondolatlan intézkedései miatt felettes hatóságaival és egyre nehezebben tudott megfelelni a létszámában gyarapodó, szervezetében változó, működési körében új feladatok elé állított rendőri hivatal vezetésének. A döcögve megindult hivatalszervezés első jelentősebb állomásának az 1879. évi XXVIII. törvénycikk tekinthető. Ez az állami bejelentési hivatalnak a rendőri szervezeten belül történő felállításáról rendelkezett. Feljogosította a belügyminisztert, hogy a törvény által csak Budapestre vonatkozólag megállapított bejelentési kötelezettséget rendeleti úton más városokra is kiterjesztheti. Ha ez megtörténik, a helyi bejelentési hivatalok tiszti személyzetét az állam törvényhatósági képviselője, a főispán nevezi ki. A fővárosi rendőrség szervezetének és működésének alapelveit a budapesti rendőrség felállításáról szóló első törvény (1872) után közel tíz évvel később életbe léptetett 1881. évi XXI. törvénycikk határozta meg. Tükröződött benne a rendészetről vallott immár megváltooztt felfogás. Nemrég még alig értettek alatta egyebet a hatósági kényszerintézkedések foganatosításánál. A régi szemlélet szerint ez a közigazgatási tevékenység nélkülözhetetlen attribútuma volt és mind a városi, mind a megyei törvényhatóságok önkormányzati jogköréhez tartozott. Az új felfogás szerint a rendészet már nem a törvényhatóságok önkormányzati jogához, hanem az állam felségjogához tartozott és a közigazgatási tevékenységtől elválasztva önálló ágát alkotta az államkormányzásnak. Ebből az új szemléletből fakadt az, hogy a magyarországi hatóságok szervezetében a fővárosi rendőrség igen sajátos helyzetet foglalt el, amennyiben egyszerre töltött be állami és országos, valamint városi és helyhatósági szerepkört. Állami hatóság volt, mert közvetlenül a belügyminiszter fennhatósága alá tartozott. Országos hatóság volt, mert a rendelkezési, a büntető- és a kényszer jog tekintetében az országos törvényhatóságokkal egyenlő hatáskörrel rendelkezett, jogában állott minden hatósággal saját nevében közvetlenül érintkezni. Városi hatóság volt, mert illetősége a főváros területére terjedt ki, és működéséről jelentésekben tartozott beszámolni a főváros közigazgatási bizottságának. Végül helyhatóság is volt, mert kötelességei közé tartozott a fővárosi törvényhatóságok által hozott szabályrendeletek végrehajtása, valamint az, hogy a jogerőre emelkedett határozatok és intézkedések megszegői ellen a törvényhatóság számára karhatalmat kellett biztosítania. Az 1881. évi XXI. törvénycikk 2. §-a szerint a fővárosi rendőrség feladatai a következőkben foglalhatók össze: 1. A személy- és vagyonbiztonság megóvása. 2. A béke és a közrend fenntartása. 3. Őrködés a büntetőtörvények, rendeletek és szabályrendeletek tiszteletben tartása felett. 4. A véletlenül vagy bármely mulasztásból eredő károk és veszélyek elhárítása. 5. A megzavart rend és béke helyreállítása. 6. A büntetendő cselekmények kinyomozása és az azokat elkövető személyek őrizetbe vétele, illetve az illetékes hatóságnak való átadása. A törvény által megállapított feladatokat a fővárosi rendőrség nem teljesítette maradéktalanul. Először is a törvényt nem hajtották következetesen végre, de ettől eltekintve a feladatok egy részét a később hozott szabályrendeletek más hatóságokra bízták. Különösen vonatkozott ez a 4. pontban foglaltakra, miután a károk és veszélyek elhárítására külön tűz- és vízrendészetet, iparrendészetet, valamint közegészségügyi rendészetet állítottak fel. A fővárosi rendőrség tényleges feladatkörét röviden úgy határozhatjuk meg, hogy: 1. Tartozott megóvni a személy- és vagyonbiztonságot, a békét és a közrendet az emberi cselekményekből, vagy mulasztásokból származó veszélyek és károk ellen, helyesebben megzavarásuk esetén helyre kellett állítania az eredeti állapotot. 6