A budapesti rendőrfőkapitány elnöki reservált iratai 1883-1885 (Budapest, 1990)

Bevezető

egy-egy szerencsés esetben magát a röpiratot is megleljük az iratokhoz csatolva. A munkásmozgalom kezdeteit és felvirágzását ugyancsak dokumentálhatjuk az iratok alapján. Eleinte csak arról kaphatunk felvilágosítást, hogy melyik gyűlésen vagy ünnepélyen milyen verseket szavaltak, vagy milyen dalokat énekeltek, később már a színjátszók neveivel, a dalárdák önálló előadásaival is megismerkedhetünk. Megtudhatjuk, milyen ismeretterjesztő előadásokat hallgathattak a munkások, kik voltak ezek előadói és milyen nagy volt a hallgatóság létszáma. Rendkívül sok színes adat vár a munkáséletmód kutatóira. Választ kaphatunk fontos kérdésekre: hol, milyen lakásokban éltek a munkások, mivel táplálkoztak, mit ettek ünnepen, mit hétköznap, milyen volt az öltözködésük. A főváros korabeli térképén az iratok adatai nyomán megrajzolhatók a munkások által lakott városrészek, a szocialista munkások gyülekező helyei, a sztrájktanyák stb. Tudomást szerezhetünk az ünnepélyek, a közös kirándulások programjairól, arról, hogy rendszeresen megtartották a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepeit és a magyarországi munkásmozgalom egy-egy fontosabb eseményének évfordulóját, pl. a rabkórházban elhunyt Szalay András halálának emlékére a sírjánál minden esztendőben gyászünnepséget rendeztek. Mindebből megállapíthatjuk: a korai magyarországi munkásmozgalom értékes forrásanyagát képezik a budapesti rendőrfőkapitányság elnöki reservált iratai. Az iratok adatainak felhasználásakor azonban nem szabad megfeledkeznünk arrói, milyen célból, kinek a számára készültek, hogy a szocialista munkásmozgalom ellen fellépő állami erőszakszervezet használta fel azokat a mozgalom elfojtására. A rendőri szervek éppen e cél elérése érdekében egyforma élességgel figyeltek meg mindent és éberen regisztrálták a mozgalom szempontjából fontos és jelentéktelen ügyeket egyaránt, mert számukra minden napi esemény a későbbiek során jelentőssé válhatott. Következtetéseik legtöbbször túlzottak, túlbecsülték egy-egy személy vagy esemény jelentőségét, de ennek az ellenkezője is előfordult, az, hogy nem vették észre a jelenségek belső összefüggéseit, elvesztek a részletek megfigyelésében. Bár az iratok tartalmát elemezve erős kritikával kell fogadnunk a rendőrség véleményét, ha a munkásmozgalom általános megítéléséről van szó, de ugyanakkor kétségtelenül bőséges és sok esetben fontos információhoz juthatunk a napi eseményekre vonatkozóan. Az egy-egy üggyel foglalkozó akták iratai általában több nézőpontból szemléltetik az eseményt. Megtalálhatjuk a besúgó vagy a titkos ügynök jelentését, ez, bár megfogalmazása igen primitív, tartalmát tekintve sokszor híven tükrözi a történteket, mert aki írta, maga is a munkások között élt, személy szerint is ismerte őket. A rendőrtisztviselő már választékosabban fogalmaz, de helyzetismerete sokszor felületes, téves. Tettenérhető ez, ha két jelentés érkezik ugyanazon eseményről, például egy munkásünnepségről, ahol a hivatalból kiküldött rendőrfelügyelő jelentése műsoros táncvigalom zavartalan lefolyásáról ad hírt, míg a titkos ügynök, akiről a munkások nyilván nem tudták, hogy rendőrségi besúgó, név szerint felsorolja az ünnepségen részt vevő munkásvezetőket, ismerteti az ott elhangzott beszédeket. Ismét más elbírálás alá esnek forráskritikai szempontból a belügyminisztériumtól vagy más hivatali szervektől érkező átiratok, utasítások. Az iratok érdekes és értékes darabjai a rendőrségi kihallgatásokon készült jegyzőkönyvek, ezeknek különösen a személyi adatai érdemelnek figyelmet, mert például a hallomás után tévesen leírt személyneveket itt a saját kezű aláírásoknál lehet helyesbíteni. Természetesen ugyanazon eseményről több iratból értesülvén sok átfedést, ismétlést találunk, vagy éppen ellentmondásos véleményeket is. A titkos ügynökök jelentéseit kritikusan kell szemlélnünk azért is, mert gyakran előfordult, hogy a számukra rokonszenves munkásokat menteni igyekeztek a szocialista mozgalomban való részvétel vádja alól, míg mások ez irányú tetteit vagy beszédeit felnagyították. Ha monotonnak is tűnik olykor egy-egy eseménynek az iratok halmazán történő ismétlése, ez egyúttal mégis rendkívül előnyös a kutató számára, aki így időrendben áttekintheti a történteket és mintegy körüljárva az eseményt, szembesítheti az egymással ütköző véleményeket, felismerheti azok forrásértékét. Az elemző munka során hozzá kell szoknunk és hetyesen kell értelmeznünk a rendőrség által a különböző munkásszervezetekre alkalmazott terminológiát is, de ezek kritikus szemlélete mellett érdemes felfigyelnünk arra, hányféle árnyalatát, különálló egyesülését, csoportját különböztették meg ezáltal a korai magyarországi munkásmozgalomnak. Az iratok gyakran önleleplező módon árulkodnak a titkos ügynökök módszereiről, arról, hogy a munkásszolidaritás jegyében hogyan férkőztek a kiszemelt munkások bizalmába. Előfordult az is, hogy a szigorúan titkos betűjel vagy álnév mögül kivillant a besúgó igazi arca, nemcsak valódi nevét, de még lakáscímét is megismerhetjük. Mint ahogy az iratokon keresztül megfigyelhetjük a rendőrségi 13