Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

kertbe, látta, hogy a földszinti lakásból valami vérre hasonlító folyadék szivárog ki a bejárati ajtó alól."

390 Amint arról már szó volt, Rákosi március 27-én Sztálinhoz írt levelében Zöld Sándor belügyminiszter is azok között szerepelt, akiket „el kell bocsátani, és valószínűleg le is kell tartóztatni". Donáthoz, Kádárhoz és Losonczyhoz hasonlóan Zöld is érzékelte a fenyegető veszélyt, sőt azzal is tisztábban volt, hogy az AVH figyeli. Ez a feszültség jellemezte már a párt titkárságának április 18-i ülésének előkészületeit, amelynek napirendjén szerepelt a budapesti rendőrség helyzete. A mindenkori belügyminiszter ellen évek óta az volt a legkeményebb kritika, hogy nem hajtotta végre a rendőrségi tisztogatásokat. Zöld e téren talán nyugodt volt, hiszen a rendőrök háromnegyede már tagja volt a pártnak, sőt amíg január l-jén a tisztek 16,3 százaléka volt régi („horthysta") maradvány, addig ezt három hónappal később már 11,8 százalékra sikerült leszorítania. A belügyminiszter azonban nem tudta - szerinte helyettese Veres József tudatosan hallgatta el előle -, hogy az őrsparancsnokok között viszont még mindig 52,2, helyetteseiknél pedig 70 százalék volt ez az arány. Erről csak abból az anyagból értesült, amit az adminisztratív osztály vezetője, Nagy Imre adott át neki, miután elolvasta a titkársági ülésre készült jelentés első változatát. Ennek köszönhetően Zöldnek volt még lehetősége arra, hogy legalább ő maga hozza a titkárság tudomására a katasztrofális adatokat, de a jelentés újabb változatával már csak az ülés napjára készült el, s Nagy Imrének is az utolsó pillanatban kellett átdolgoznia a határozati javaslatot.

391 Az ülésről nem készült jegyzőkönyv, de feszültségét talán pontosan jelzi, hogy másnap fél ötre Rákosi magához rendelte Zöldet. Egy 1962-es belügyminisztériumi jelentés tudni vélte, hogy a pártvezér a félórás raport során igen „durva hangot" használt.

392 A nem mindig megbízható szemtanúnak számító Vas Zoltán éppen Rákosihoz készült, hogy együtt menjenek a politikai bizottság ülésére, de nem jutott be hozzá, hiszen a belügyminiszter volt nála. „Váratlanul, hirtelen, szélesen kicsapódott Rákosi irodájának az ajtaja. Zöld elrohant előttem... Besiettem Rákosihoz. Feldúltan találtam. Asztalán előtte a revolvere."

393 Vas szerint a politikai bizottsági ülésen Zöld „helye üresen maradt", valójában nagyon is ott volt, hiszen éppen körülötte forrósodott fel a levegő. Szokatlan módon - nyilvánvalóan utólag gépelték le - fennmaradt a lemondó (vagy inkább éppen leváltott) belügyminiszter hozzászólása. Ebben kitért arra, hogy bár előző este, a titkárság ülésén felszólították, beszéljen a Belügyminisztériumban lévő helyzetről, őezt nem tette meg, mert akkor beszélnie kellett volna Veresről. Veres a titkársági ülésen jelen volt, a politikai bizottságén viszont nem. „Nem tudtam volna másként megfogalmazni, minthogy Veres elvtárs hazudik."

394 ,9() Hegedűs 150. p. 391 MOL M - KS 276. f. 54/139. őe. 46. 392 Lásd a 8. számú" dokumentumot. 393 Vas Zoltán: Viszontagságos életem. Budapest 1980, Magvető Kiadó, 472. 394 Veres később súlyos rágalmakkal állt bosszút főnökén. „Veres József szerint Nagy Imre, mint a közigazgatási osztály vezetője, Zöld Sándor belügyminiszter és Péter Gábor, az ÁVH vezetője, közösen készítették elő - Rákosi utasítására - Kádár János letartóztatását." (Kádár János - Végakarat. 56, p.) 1989. május 29-én az MSZMP KB előtt Veres kijelentette, hogy „én együtt dolgoztam Nagy Imrével. [...] Zöld Sándor halálában jelentős szerepe volt". Bizonyítékként a Kádár János - Végakarat című kiadványra hivatkozott, amely viszont őt idézve - lásd fent - még Zöldet vádolta. A július 28-i ülésen még tovább ment: „Én Nagy Imrét Rajk, illetve Zöld Sándor családirtása