Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
2.1 Szőnyi Tibor őrizetbe vételét követő harmadik napon - 1949. május - olyértelmíí vallomást tett, hogy ő maga amerikai kém, N. Field (Svájc), Pavlik (Csehszlovákia) és Rajk László kémkapcsolatai lettek volna. Ezt a vallomást, annak ellenére, hogy magam is titkársági és államvédelmi bizottsági tag, belügyminiszter voltam, előttem is titokban tartották. Ellenben Rákosi elvtárs Farkas M.-t bízta meg azzal, hogy menjen be a börtönbe, 46y megfelelő körülmények között hallgassa ki Szőnyit és győződjön meg arról, vajon vallomása reális-e? Majd Rákosi elvtárs közölte velem utólag, hogy mikor Szőnyi ezen vallomását megkapta, először nem akarta elhinni, és arra gondolt, hogy Péter G. csinált itt valami rendben nem lévő dolgot személyi bosszúból, Rajk iránti ismert, több évvel korábbi keletű ellenségeskedése alapján. Megmondta Rákosi elvtárs azt is, hogy álláspontja akkor változott meg, amikor Farkas M. visszajött és jelentette, hogy a dolog teljesen rendben van, a vallomás reális. Én nem tudván miről van szó, véletlenül (Farkas M.-t és Péter G.-t keresve) betoppantam, s így szemtanúja lettem ezen „le[e]llenőrző" kihallgatásnak. Ma tudott, és Farkas M. előtt akkor is tudott dolog volt, hogy Szőnyi e vallomását Péter G., Szűcs E. és más AVH-tisztek személyes irányítása alatt és jelenlétükben történt súlyos kínzások hatása alatt tette. Az úgynevezett „leellenőrző" kihallgatás befejező jelenete pedig, amit megpillantottam, úgy nézett ki, hogy Péter G., Szűcs E., és más ÁVH-tisztekkel körülvéve állt az asztalfőn Farkas M., üvöltött a félelemtől se eleven, se holt Szőnyire, olyanokat ,,maga utolsó csirkefogó kém, ne hazudjon, vallja be: kém volt Rajk, vagy nem volt kém?" Alapjában Farkas M. ezen ténykedése indította el, többé meg nem állítható módon azokat az eseményeket, amelyek az ún. Rajk-perhez vezettek. 3.1 Ezt a kihallgatást követően kb. 3-4 nappal hivatalos ügyben kerestem Farkas M.-t. A lakásán találtam meg. Ott tanúja voltam egy kb. két óra hosszat tartó kiabálással és heves vitatkozással lefolyt tárgyalásnak Farkas M. és a Szőnyi Rajkra vonatkozó vallomása alapján külön kért vezető államvédelmi specialista, Belkin tábornok között. Belkin határozottan kitartott amellett a véleménye mellett, hogy Szőnyi vallomását nem szabad reálisnak elfogadni. Azzal érvelt, hogy e vallomás egyetlen részletét volt módjukban leellenőrizni (mely szerint egy Bécsben élő bizonyos osztrák állampolgár nő kém lett volna) és erről megállapították, hogy reális alapja nincs. Kérte, hogy a magyar vezető elvtársak ennek megfelelően fenntartással fogadják és kezeljék Szőnyi vallomásának egyéb részét is, jelentősen a Rajkra vonatkozó részét is. Farkas M. hevesen igyekezett nem is meggyőzni, hanem túlkiabálni Belkint, hogy Szőnyi vallomása igenis reális, Rajk ellenség, mi ismerjük az itteni dolgokat, különösen Rajkot stb., stb. E tárgyalás eredménye a Belkin által ajánlott óvatosság és meggondoltság helyett az lett, hogy Farkas M. előbb Rákosi elvtárs előtt szidta Belkint, hogy mi segítséget kértünk, ő meg akadékoskodik, majd intervenció történt Belkin feletteseinél hasonló értelemben, végül Belkin azoktól is ilyen értelmű észrevételt kaphatott. Erre annak alapján következtettek, hogy Belkin a későbbiekben semmiféle ellenvetést nem tett, másrészről Farkas M. tett olyan megjegyzést, hogy majd Belkin fölöttesei megértetik vele, hogy mi az ő dolga. m Az utolsó mondatrész utólag zárójelbe téve, helyette kézzel: hogy.
