Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
Azzal a ténnyel, hogy 953 júniusában nem a KV, 452 hanem a kormány (Nagy Imre országgyűlési beszéde) 453 lépett először az ország elé az elkövetett hibákkal, az idén tavasszal a Rákosi-képek levételére vonatkozó, egyébként is kétes értékű határozatnak otromba keresztülvitelével, a dolog alaposan el lett rontva. Tovább rontott rajta, az egyébként kitűnő októberi KV határozatnak 454 az a része, mely a júniusi határozattal 455 szembenállók elleni kíméletlen, és személyre való tekintet nélküli harcról szólt. A határozatnak ez a része, elvileg feltétlen helyes, azonban a kívánttal ellenkező hatást váltott ki, az a tény, hogy a nagy súllyal felvetett kérdéssel egyidőben nyilvánosságra hozták a SzitaKarcag-Fock társaság eltávolítását. 456 Ezek törpék. Nem vitás eltávolításuk helyessége. Azonban ha első pillantásra furcsa is, az ő eltávolításuk szinte lángra lobbantotta azt az ellenség által szívósan és alattomosan terjesztett hangulatot, hogy mikor és hogyan felel Gerő a gazdasági munka terén elkövetett hibákért. Különösen durva hiba volt, és egyenesen az ellenség kezére játszott e kérdésben Vas Zoltánnak, a Szabad Nép által leközölt, minden önkritikát nélkülöző, őszintétlen és magyarul a labdát Gerőnek átdobó cikke. 457 Rákosi elvtárs! Itt bátrabb és másfajta lépések szükségesek. Először is nem tartható szerintem az, hogy az MDP főtitkárának személye jobban előtérbe ne legyen állítva. Nem egészségtelen és káros személyi kultuszról van szó. Meg van annak az egészséges módja is, hogy értsék meg az emberek, hogy nem a kormány, és nem a kormányból irányítják a Párt Központi Vezetőségét, hanem fordítva. Másodszor, Gerő elvtársnak valamely nyilvános fellépésében ki kell mondania egyszer azt az egy mondatot, hogy ő maga személyileg is hibázott. Ez elkerülhetetlen éppen Gerő elvtárs korábban olyan nagy és szerintem teljesen megérdemelt tekintélyének helyreállítása érdekében - ez a Párt, a Párt Központi Vezetősége szempontjából különösen fontos a mai helyzetben, amikor a népgazdaság égető kérdései állnak előtérben. Farkas Mihály felelősségének kérdése szerintem egészen más gesztust kíván meg elsősorban személyesen az ő részéről. Végül is én ismerem Farkas szerepét a súlyosan káros államvédelmi és más adminisztratív vonalon elkövetett hibák keletkezésében. Senki nálam jobban nem tudja, hogy 949-ben és a későbbiekben hányszor volt olyan helyzet, hogy a Párt összérdekeit alapjában érintő kérdésekben Rákosi elvtárs pontos tájékozódás híján bizonytalanságban volt, Farkas segítségét kérte és ő a megbízatásokat - ezt minden felelőséget vállalva kijelentésemért, állítom - a Párt érdekeit szem elől tévesztve, személyes indulataitól vezettetve lelkiismeretlenül és felelőtlenül végezte el. Ez egy kissé túl sokba került a Pártnak. Annyira ismernek engem az elvtársak, hogy a hízelgés nem kenyerem. Rákosi Mátyástól az embertől elvonatkoztatva, nehéz felmérhető kárt okozott Farkas azzal, hogy Rákosi Mátyást, Pártunk főtitkárát lelkiismeretlenségével - pestiesen kifejezve magam - nem egy provokatív államvédelmi ügybe beugratta. Az 1953. június 27—2X-i KV ülésen -szovjet utasításra-élesen bírálták a korábbi politikát. A vonatkozó határozatot nem hozták nyilvánosságra. Nagy Imre 1953. július 4-i programbeszédében vázolta először az „új szakasz" politikáját. 454 A KV 1954. október 1-3-án megtartott ülésén - utoljára - kiállt Nagy Imre gazdaságpolitikája mellett. 455 A KV említett, 1953. júniusi határozatáról van szó. Karezag Imre és Szita János az Országos Tervhivatal elnökhelyettesei, Fock Jenő kohó- és gépipari miniszterhelyettes, leváltásukra azzal az indoklással került sor, hogy „akadályozták" az új szakasz gazdaságpolitikáját. 457 Vas Zoltán Az új szakasz gazdaságpolitikájáról című cikke 1954. október 27-én jelent meg a Szabad Népben.
