Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

Önök akarnák, akkor gyorsabban is mehetne ez. De most már ennek is vége. Lassan ismét visszanyerem józan eszem és normális emberi érzéseim. Azt mondhatom, hogy amit én - és persze nem csak én - az utolsó négy év alatt átéltem - az nem embernek való. Ha lehetne sorsot cserélni, akkor inkább választanám mindenkor, hogy mint kommunista üljek egy kapitalista ország börtönében tizenkét évet, mint a saját Népköztársaságom börtönében 12 hónapot.

444 Sajnos, volt alkalmam a külömséget összemérni - ez a két dolog nem ugyanaz, nem is lehet összehasonlítani. * * * Befejezem. Mégegyszer kérem Önt, ha rosszul tettem, hogy írtam, vagy nem úgy írtam ahogy illő volna, bocsássa meg és tudja be annak, hogy már évek alatt elvesztettem a reális dolgokban minden mértékem és ítélőképességem.

445 Én nem akarok úgy visszamenni az életbe, hogy még mindég tartogassak magamban valamit, amit nem ugyan most, hanem reges régen kellett volna elmondanom Önnek. Remélem mindnyájan jó egészségben vannak és kívánom, hogy a jövőben kevesebb mérgelődés, gond és vesződség zaklassa Önöket, mint az utóbbi években és éppen ezekben az átkozott ügyekben az volt. 1954. július 21-én. Őszinte tisztelettel: Kádár János MOL M-KS 276. f. 65/44. őe. I-10. Rákosi 1925 és 1940 között, tehát 15 évet ült „Horthy börtönében", korábbi nimbuszának ez volt a legfőbb fonása. Kádárt mindvégig magáncellában, vagyis egyedül tartották fogságban.