Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
dr. Konta Lipót ügyvéd Házi Árpád kirendelt védő ülnök dr. Losonczy Géza dr. Tóth Béla terhelt tanácsjegyző Palotás Ferenc és Horváth Zoltán tanúk Elnök a perújítási tárgyalást a Bp. 158. § szerint megnyitja, s megállapítja, hogy a megidézettek megjelentek. Végzés A Legfelsőbb Bíróság a Bp. 7. § 121 bek. alapján a nyilvánosságot kizárja, mert ez az államtitok megőrzése végett feltétlenül szükséges. Elnök kérdésére Losonczy Géza terhelt személyi adataira vonatkozóan a Bp. 94. § /1/bek. szerint a következőkben válaszol: Loson czy Géza 1917. május 5-én Ersekcsanádon született, budapesti (II. Hermann Ottó ti. 7. sz. a.) lakos, újságíró foglalkozású, magyar állampolgár, nős, vagyontalan, 3500.- Ft havi jövedelme van, szülei neve: néhai Géza, anyja Réti Ilona, büntetve nem volt. Elnök a Bp. 221/A. § 121 bek. alapján ismerteti a Legfelsőbb Bíróság B. 001154/1955/6. számú végzését, ismerteti a vádirat és a perújítási indítvány indítványi részét. Losonczy Géza terhelt a Bp. 160. § szerint hozzáintézett kérdésekre lényegében a következőket adja elő: A vádiratot és a perújítási indítványt megértettem, nem érzem magam bűnösnek. Apám református lelkész volt. 1933-ban a ceglédi gimnáziumból állítólagos kommunista magatartásom miatt eltávolítottak. Ennek azonban semmi alapja nem volt. Ez csak iskolai fegyelmezetlenség volt. Ezért Hajdúböszörménybe mentem, és ott érettségiztem. Utána Debrecenben a bölcsészkarra iratkoztam be. Soha nem voltam Turul-tag, bár abban az időben úgy volt, hogy aki a Turulba lép, az anyagi kedvezményt kap. Később Zöld Sándor tanácsára beadtam egy kérvényt, hogy vegyenek fel a Turulba, azonban nem vettek fel, mert akkor már ismerték a Márciusi Frontban kifejtett tevékenységemet. A nyomozás során kihallgatóim igyekeztek a Márciusi Frontot jobboldalinak beállítani. A Márciusi Frontban én 1936-1938 második feléig, két éven át működtem. Ennek akkor tagjai voltak Zöld Sándor, Újhelyi Szilárd, Fehér Lajos, Tariska István, Szilágyi József, Balogh Elemér, Benkő Károly, itt Donáthtal dolgoztunk együtt. Debrecent 1939. január-februárban hagytam ott. Tanulmányaim folytatása végett a VIII. félévre mint francia szakos kimentem Franciaországba. Donáthot ebben az időben Debrecenben ismertem meg Zöld Sándor révén. Egy alkalommal feljöttem Budapestre egy Márciusi Front értekezletre, Donath is ott volt. Beszélgetésünk során közöltem Donáthtal, hogy Franciaországba megyek, mondta, hogy bizonyos dolgokat akar küldeni Franciaországba. Átadott néhány címmel ellátott levelet, és ugyanakkor átadta az Antal János-féle per iratait. Antalt én nem ismertem. Antal akkor börtönben volt. Donath nem mondotta, hogy ez pártmegbízatás, de gondoltam erre. Mondta, hogy adjam postára a leveleket a megadott címre. A megbízásnak eleget tettem. Kint csak egy emberrel érintkeztem, az iratokat postára adtam. Franciaországban előbb egy vidéki városban voltam, azután Párizsba mentem. Ekkor ismerkedtem meg a Donath által megadott személlyel. A megadott személynek bemutatkoztam, ő csak
