Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
nem is volna helyes és indokolt, másrészt meg kell hogy állapítsuk, a terheltek igen hosszú időtartamú büntetést szenvedtek olyan bűnökért, amelyeket nem követtek el. 410 Ha azokat a hibákat, amelyeket az összejöveteleken valóban elkövettek, az igazság egyik és másik serpenyőjébe tesszük, akkor nyilvánvaló, hogy a serpenyő melyik felén van a túlsúly. Szeretnék néhány szóval Veres ügyével foglalkozni, mert az az eset, ahol a Legfőbb Ügyészség a vádat fenntartotta. A védelem ezt nem fogadhatja el. Veres egy kérdésben tett olyant, amiért őt büntetni lehet; vallomásában Prieszol elvtárs nevét megemlítette. Talán itt figyelembe kell venni, hogy ő lényegében olyan dolgot mondott el, ami az akkori nyomozószervek előtt ismeretes volt. Prieszol elvtársnak bejelentett lakása volt, így a rendőrségnek egy telefonjába került volna, hogy a Bejelentő Hivatalból megtudja a lakás címét. Másrészt nem ő volt az első, aki ezt megemlítette. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez egy követendő példa, hogy Veres úgy viselkedett, ahogy egy jó hazafinak kell viselkedni, ha az ő osztályát fenyegető, nyomorító rendőrséggel van dolga. Ha a büntetőjogi értékelést nézzük, a szocialista törvényesség figyelembevétele alapján csak olyan tényállás alapján róhatunk ki büntetést, amelyet törvény indokol. Ennél a kérdésnél figyelemmel kell lenni arra, hogy most már 3 éve büntetését tölti, és azt hiszem, mindazok a cselekmények, amelyeket az ügyészség az ő rovására felhoz, ezzel a 3 évvel sokszorosan meg van büntetve. Én még annak az egy szempontnak a figyelembevételét kérem, hogy Veres lényegében, mint egy lakatossegéd indult el, ha sok-sok tévelygés után is, de mégis eljutott oda, hogy csinált tisztességes dolgokat is, és igyekezett azon az úton járni, ami az ő osztályát segíti. Én azt hiszem, hogy az ő személyi körülményeinek megítélésénél is ezt figyelembe kell venni, és ez sem teszi indokolttá, hogy büntetőjogilag súlyos következményeket vonhatna le a bíróság. Kéri a védelem, hogy szíveskedjen a bíróság az ítéletet ennek figyelembevételével meghozni. (Ezután a vádlottak az utolsó szó jogán az alábbiakat mondották:) dr. Tariska István Tisztelt Legfelsőbb Bíróság! A kihallgatásom során igyekeztem feltárni mindazokat a tényeket, adatokat és 40 hónapi börtön alatt meglehetősen kínos szubjektív belső viszonyok között tartott önvizsgálatom eredményét, amit lényegében magamról kialakítottam. Igyekeztem őszintén elmondani mindazt, hogyan látom saját cselekedeteimet és viszonyomat a párthoz. Nem akarok itt ismétlésbe bocsátkozni azzal, hogy újra elmondjam, csupán azt szeretném elmondani, hogy az én hibám a párthoz való viszonyomban elsősorban az volt, hogy végig, egészen a letartóztatásomig a tevékenységem, illetőleg kapcsolatom a párthoz, hogy úgy mondjam, absztrakt volt, és nem konkrét. Absztrakt volt abban a vonatkozásban, hogy kezdetben csak személyeken keresztül kerültem közel a párthoz, és a párthoz való viszonyom elvi és elméleti kérdéseken keresztül, főleg a felszabadulás előtt, hiányos filozófiai ismereteken keresztül alapozóA gépelők szemmel láthatóan nem birkóztak meg ezzel a mondattal, melynek lényege, hogy a baráti beszélgetéseken elhangzottak sértik ugyan a „párterkölcsöt", de büntetőjogilag nem üldözhetők (nem bűncselekmény), de még ha azok lennének is, elévültek volna.
