Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

ki Szőnyit. Az eredményről is ő tájékoztatta Rákosit, egyben tagadta, hogy Szőnyit verték volna.

184 A hangfelvétel egyértelműen Farkast igazolja, nyoma sincs annak, hogy a május 23-i kihallgatás célja a már elhangzott név ellenőrzése lett volna, még csak arról sem volt szó, hogy Farkas provokálta volna ki Rajk nevét. Ez persze nem zárja ki azt, hogy akár Rajk, akár Révai, leginkább mindkettőjük neve ne hangzott volna el korábbi, nem jegyzőkönyvezett kihallgatásokon. Szőnyi magatartása egyértelműen erre utalt. Farkas reakciója viszont azt jelzi, hogy a politikai vezetés ekkor még beérte volna Szőnyi beismerésével, nem gondolt a koncepció kibővítésére. Ehhez képest Szőnyi Farkas előtt maximálisan kimerítette a „mozgásterét". Hiába verték kegyetlenül, hiába vallott „összevissza" a kiutat keresve, hogy mit, kit akarnak tőle hallani, tudni akarta, mire, kire megy ki a „játék", készségesen beismerte a legképtelenebb történeteket. Még ő maga találta ki őket, ahogy Kádár is később, kihallgatása során próbálta kitalálni, miként volt ő rendőrspicli. Tegyük azonban hozzá mindehhez, hogy a Farkas-Szőnyi kihallgatásról készült szöveg hamis, legalábbis - ugyanúgy, mint Rajk ismertetett kihallgatása esetében - erősen manipulált: nemcsak Rákosi neve hiányzik, hanem Kádáré is. A mindenkori kihallgatóknak van egy rossz szokásuk. Mivel - joggal - nem bíznak saját képességeikben, maguk, de inkább a gyanúsított ellenőrzésére ún. fogdaügynököt alkalmaznak. A hiteles fogdaügynök maga is fogoly, akit vagy ideológiai alapon, vagy kedvezmények ígéretével rávesznek arra, jelentsen zárkatársáról, az mit hallgatott el a kihallgatáson, vagy egyáltalán, mikor és hogyan „puhul". Az ún. koncepciós ügyek kiváló talajt képeztek az ilyen fogdaügynöki beszervezésre, már csak az említett ideológiai alapon is, kihallgató és áldozata azonos oldalon álltak, elvtársak egymás között. Csakhogy éppen ezért volt értelmetlen „lent" a fogdaügynök bevetése, hiszen a cellatársnak nem volt mit titokban bevallania, sőt „fent" már azt is bevallotta, amit még álmában sem követett el. Szőnyi cellatársa, a később szintén kivégzett Szebenyi Endre 1949. augusztus 25-én fogdaügynöki jelentésében arról számolt be, hogy Szőnyi szerint „ha kezdetben nem az államvédelmi hatóság vizsgálta volna ki ügyét, hanem egy pártbizottság, akkor egészen más eredményre jutottak volna". Szőnyi ebben bizonyára tévedett, de azzal nagyon is tisztában volt, hogy létezett ilyen „pártbizottság". „Amikor Farkas Mihály és Kádár János kihallgatták, akkor mulasztotta el az utolsó alkalmat, hogy az ügyet a saját javára radikálisan megfordítsa." Szerinte Kádár nem csak úgy véletlenül betoppant, hanem „elkésett és addig Farkas Mihály már igen élesen exponálta a kérdéseket, azt hiszi, Kádár János nem vitte volna ilyen élesen a kikérdezést". Akár helytálló volt Szőnyi feltételezése, akár nem, maga is tudta, eleve nem volt esélye arra - Kádárral se -, hogy megfordítsa a „pártkihallgatás" menetét, hiszen a kihallgatás alatt végig - s ezt még egy kevésbé manipulált „felvétel" sem rögzítette volna - „Princz őrnagy gumibottal ült mögötte".

185 184 TH V - 150 019/1. TH V - 150 019/5. 134. Farkas szerint Rákosi 1955 áprilisában - vagyis amikor őt „jobboklali elhajlásai miatt" kibuktatták a legfelsőbb pártvezetésből - nyilatkozatot kért tőle, amelyben alátámasztja: „engem Szőnyihez azért küldött, hogy ellenőrizzem le Szőnyi Rajkra vonatkozó vallomásának a helyességét, és hogy ő akkor figyelmeztetett engem arra, hogy ez a vallomás esetleg bosszú műve is lehet". Farkas ezt-mint valótlant - megtagadta, Rákosi ennek ellenére később, 1955 augusztusában így referált erről a politikai bizottságnak. Uo. 374. 1X5 MOL M - KS 276. f. 62/2. őe. 90.