Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

közül a legnagyobb „karriert" Janikovszky imént idézett megállapítása futotta be, amely minden irategyüttesbó'l elő-elójön. Hiszen „ésszerű" magyarázatot kellett arra találni, miként jutott el az ÁVH Ferenczitől Fieldhez, Fieldtől Szőnyihez, s végül Szőnyitől Rajkhoz. Erre nagyon is alkalmasnak tűnt, hogy „Szőnyi szimpatizált Rajkkal". Holott maga Janikovszky is részletesen kitért arra, miként születtek a „beismerő" vallomások. „Én Szőnyi vallomásánál csak a stílusán változtattam. Mindenesetre a kérdésekre igennel kellett válaszolni, mert addig úgysem volt nyugta, amíg azt nem mondta, hogy igen."

17S Mivel Szőnyi csak „igennel" válaszolhatott, nem mondhatta el kihallgatójának, hogy egyáltalán nem kedvelte Rajkot. „Szőnyi valamilyen oknál fogva - vallotta később a felesége - nem szerette Rajk Lászlót, legalábbis felém azt mutatta, hogy nem szereti. 1949 elején pl., amikor Rajknak fia született, Szőnyit is meghívta Rajk, hogy nézze meg a fiát. Szőnyi ezt a meghívást heteken keresztül halogatta, amit előttem azzal indokolt, hogy nem szereti Rajkot."

176 A Janikovszkyt 1956-ban meghallgató bizottság vezetője, Kovács István nem érte be Szőnyi - nem létező - szimpátiájával, most ő gyakorolt nyomást az egykori kihallgatom: „Hogy került sor arra, hogy Szőnyi beleilleszkedjék abba a koncepcióba, amibe Rajk került? Kitől kapott maga erre utasítást?" „Ez - hangzott a válasz - elég komplikált módon történik. Ebben elsősorban szerepe van annak, hogy milyen utasítás jön. Ilyen utasítást láttam Rákosi és Farkas elvtárstól." Rákosi általában kis cédulát tűzött megjegyzéseivel a kihallgatási jegyzőkönyvekhez, s csak „R"-ként jegyezte. Farkas viszont piros ceruzával magára a jegyzőkönyvre írta javaslatait. Ráadásul „Farkas és Kádár elvtárs elég gyakran eljártak a kihallgatásokat ellenőrizni. Én kb. 3-4 alkalommal láttam őket a Rajk-ügy alatt."

177 Péter szerint Szőnyi - május 24-én vagy 25-én

178 - Farkas Mihálynak vallott először Rajkról. Erről jegyzőkönyv nem készült, de Péter szerint a Rajkhoz fűződő kémkapcsolatát Szőnyi először ezt követően Janikovszkynak „vallotta" be.

179 Péter később is határozottan állította, hogy „május 25-éig" - a Farkas Mihály-féle kihallgatásig - „Szőnyi Tibor egyetlen egy alkalommal sem tett említést Rajk László nevéről".

180 Az egyértelmű tény, hogy Farkas 1949. május 23-án este hallgatta ki Szőnyit, akit erre Péter Gábor röviden felkészített, mondván „magát most nagy megtiszteltetés érte". Ezt követően - nyitásként - Farkas tényként közölte Szőnyivel, hogy trockista és amerikai kémként tért vissza '45-ben Magyarországra. „Figyelmeztetem, hogy ez az utolsó lehetőség, hogy feltárjon a párt előtt mindent." Péter is figyelmeztette, „jól gondolja át, hogy mit fog mondani". Szőnyi rögvest beismerte Düllesszél történt találkozását, Fieldet mint közvetítőt nevezte meg, s megemlítette hasonló minőségben „Wagnert".

181 Majd - hangzott a beismerés 175 MOL M - KS 276. f. 62/2. őe. 35. Janikovszky Béla 1955. november 24-i vallomása. 176 TH V - 142 675/1. 164. Dr. Szőnyi Tiborné vallomása 1954. augusztus 6. 177 MOL M - KS 276. f. 62/19. őe. 2-4. I7X Péter Gábor 1957. február l-jén pontosította az időpontot, eszerint a Farkas-féle kihallgatás május 25-én történt, s Farkas másnap utazott Prágába. Erre kihallgatásra azonban május 23-án került sor, s Farkas május 25-én máiPrágában volt. (TH V - 150 019/1. 334.). 179 TH V - 150 019/1. 296-297. 180 Uo. 334. 181 Ezek szerint „Wagnert" az ÁVH Bernből áthelyezte Budapestre, de még nem azonosította Düllesszél.