Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

A volt államvédelmi tisztek kihallgatásuk során előadták, hogy Kádár János és tsai bűnügyében a szervezkedéssel kapcsolatos jegyzőkönyvek nem a megtett vallomások alapján készültek és a szervezkedés tényét maguk a vizsgálók találták ki. A felülvizsgálat megállapította, hogy a Márciusi Front volt tagjai a felszabadulás után 1945-46. évben rendszeresen összejöttek egymás lakásán családtagjaikkal együtt. Az összejövetelek nem voltak előre megszervezve és nem volt konspirált jellegük. 1946-tól kezdve ritkábban jöttek össze és csupán baráti kapcsolat állt fent közöttük. A felszabadulás utáni összejöveteleknek volt bizonyos frakciójellege, mely abban mutatkozott, hogy az összejöveteleken politikai tárgyú megbeszélések során pártellenes megnyilatkozások hangzottak el, kritizálták a párt egyes vezetőit és saját csoportjukat mellőzöttnek érezték. Sok esetben olyan kijelentések is hangzottak el - különösen Haraszti Sándor részéről -, amelyek kimerítik a demokratikus államrend elleni izgatás fogalmát. Megállapítást nyert, hogy Kádár Jánosnak nem volt szerepe ezeken az összejöveteleken és a Márciusi Front volt tagjai közül egyikkel sem tartott fenn szorosabb baráti kapcsolatot. Nem tett pártellenes vagy szovjetellenes kijelentéseket. Ezt a megállapítást bizonyítja valamennyi elítéltnek egybehangzó módosított vallomása, továbbá olyan személyeknek a tanúvallomása, akik ezeken az összejöveteleken részt vettek. A Belügyminisztériumban végzett kártevő tevékenységre vonatkozólag semmiféle bizonyíték nem merült fel. A felülvizsgálat során kihallgatott tanúk, akik 1951-ben terhelő vallomást tettek, az akkori vallomásaikat most visszavonták. Arra hivatkoznak, hogy ők akkor sem kártevésről tettek vallomást, csupán az általuk tapasztalt hiányosságokról, és nem a valóságnak megfelelően vették fel a tanúvallomási jegyzőkönyveket. A most felkutatott bizonyítékok megcáfolják a korábbi vizsgálat megállapításait és azt bizonyítják, hogy Kádár János nem nyomta el a munkáskádereket, nem támogatta a horthysta rendőrtiszteket és közigazgatási embereket. (II. kötet 344-352 oldalig, III. kötet 192-389 oldalig.) II. r. Donath Ferenc a./ Háborús és népellenes bűntett Az alapügyben hozott ítélet megállapította, hogy Donath Ferenc 1940-ben a rendőrség őrizetében kényszerítő szükség nélkül arra vállalkozott, hogy a mozgalomban tovább is működve besúgó tevékenységet fog kifejteni. A besúgás elvállalását Wayand Tibornak, a politikai rendőrség csoportvezetőjének írásbeli nyilatkozattal megerősítette. A feladat érdekében 1942-ben bekapcsolódott az illegális munkába és ez időtől kezdve rendszeresen adott jelentéseket a rendőrség részére az alsó és felső pártkapcsolatairól, valamint ezeknek tevékenységeiről. 1943-ban a rendőrség utasítására közreműködött [a] Kádár-Szakasits találkozó létrehozásában a KMP feloszlatásának megtárgyalása érdekében.