Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
március 15-re készülő demonstrációját, 1942. május 1. előkészületeit, az illegális párt kiadványainak egy-egy példányát is eljuttatta a rendőrséghez. Besúgta az illegális vezetőség tagjainak nevét és funkcióját. 1943 nyarán, a horthysta rendőrség politikai csoportvezetőjének, Wayand Tibornak utasítására Szakasits Árpáddal megbeszélést folytatott, mely találkozón megbeszélték a KMP feloszlatását. Ennek alapján tett javaslatot Kádár János a párt feloszlatására. Ennek bizonyítására szolgált Kádár János beismerő vallomása, több tanúvallomás, amelyek csupán gyanús körülmények bizonyítására szorítkoztak. (I. kötet.) A felülvizsgálat megállapította, hogy Kádár János az 1931-ben történt rendőrségi lefogása során nem tett beismerő vallomást, bizonyítékok hiányában a bíróság felmentette és rendőri felügyelet alá lett helyezve. 1933 júniusában ismét letartóztatta a rendőrség és kihallgatása során beismerő vallomást tett. Társaival való szembesítéskor szemükbe mondta illegális nevüket és azt, hogy együtt dolgoztak a KIMSZ területi bizottságában. Beismerő vallomását azután tette meg, miután a rendőrség lakásán tárgyi bizonyítékokat talált. A bíróság előtt visszavonta vallomását, őt, valamint vádlott-társait a bíróság elítélte. Kádár beismerő vallomását bizonyítékul használták fel a tárgyaláson, a tagadásban lévő vádlott-társaival szemben, akik ellen még más bizonyíték is volt. Megállapítást nyert, hogy Kádár vallomása alapján senkit nem vettek őrizetbe, mert a két lefogott társán és a szökésben lévő Sebes Györgyön kívül, senkire nem vallott. Ezért az áruló magatartásáért még 1933-ban pártfegyelmi eljárást indítottak ellene és kizárták a KIMSZ-ből. 320 A felszabadulás után a párt előtt feltárta 1933-ban tanúsított magatartását. Megállapítást nyert, hogy Kádár János nem volt a horthysta politikai rendőrség besúgója, provokátora. Kádár János módosított vallomásán kívül több bizonyíték támasztja alá ezt a megállapítást. Az iratokhoz csatolt 1933-as vádirat és a bírósági ítélet bizonyítja, hogy Kádár Jánost 2 évi börtönbüntetésre ítélték el, amely büntetését letöltötte. 1940-1944-ig Kádár komoly munkásmozgalmi tevékenységet fejtett ki és pártkapcsolatai nem buktak le, illetőleg ha történtek lebukások, azokban Kádárnak nem volt szerepe. Az iratokhoz csatolt 1942-es körözési névsor 321 bizonyítja, hogy Kádár János ellen 1942-ben a rendőrség körözést és elfogatóparancsot adott ki [sic!]. Megállapítást nyert, hogy Kádár János 1942-től 1944 júniusáig állott körözés alatt. 322 1 9 3 3-ban a rendőrségi kihallgatása alkalmával Temesi Tüttő Béla, volt politikai detektív foglalkozott Kádár János ügyével, aki mostani kihallgatása során sem tett olyan vallomást, 323 hogy Kádár a horthysta rendőrség beszervezett embere volt. - Kádár saját állítása szerint nem tudott a kizárásról, csak a fegyelmi eljárásról. 321 Nincs az iratok között. 322 Nem állapítható meg, miért 1944 júniusa szerepel az. indítványban. 323 Nincs az iratok között.
