Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

PERÚJRAFELVÉTEL A felülvizsgálatról az első összefoglaló jelentést bűncselekmények szerint csoportosítva 1954. június 9-én készítette el Bakos Pál ügyész. Másnap megszületett ennek újabb változata a vádlottak szerint csoportosítva. Csak az utóbbit közöljük. Tartalmilag viszont ettől lényegesen eltért Czakó Kálmán legfőbb ügyész javaslata, amely számos pontban elejteni szándékozott azokat a vádakat, amelyeket a beosztott ügyész még fenntartani javasolt. Önmagában is feltűnő, hogy a „törvényesség" legfőbb őre, a legfőbb ügyész nem dönt, nem indítványt terjeszt elő- esetünkben a Legfelsőbb Bíróság számára -, hanem „javaslatot" készít. A rendelkezésre álló iratokból egyértelműen kiderül, hogy ezt a javaslatot megküldte Nagy Imre miniszterelnöknek, Rákosi Mátyás pártvezérnek, s Gerő Ernő belügyminiszternek. Abból a tényből, hogy a perújítási indítvány alapvetően a javaslat szellemében fogant, arra lehet következtetni, hogy a politikai vezetők — legalább hallgatólagosan - jóváhagyták a javaslatot. Hasonló utat járt be maga a perújítási indítvány is, de még a tárgyalásokon kihallgatandó tanúk névsora is. Ezeket Rákositól megkapva már az új belügyminiszter, Piros László „származtatta vissza" a Legféíbb Ügyészséghez. Az eredetileg javasolt tanúk közül — bár a legfőbb ügyész javaslatában, sőt magában a perújítási indítványban is szerepelt - Kovács István volt áv. tisztet végül a Legfelsőbb Bíróság nem idézte meg. Ennek konkrét okát nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy Harasztiról kívánták meghallgatni, s korábbi tanúvallomása sem szerepel az iratok között. A tárgyalásokat eredetileg Kádár és társai esetében július 19-ére, Tariska és társai esetében pedig július 21-ére tűzte ki a Legfelsőbb Bíróság, majd politikai okokból, utasításra halasztotta az itt közölt dokumentumokban található időpontokra, hogy a szűkebb pártnyilvánosságot ne érje váratlanul a felmentő ítélet. Végül a tervezett belső tájékoztató elmaradt, de a tárgyalásokra már a módosított időpontokban került sor. Hangsúlyoznunk kell ugyanakkor, hogy ez volt a politikai pereknél az elsőkét perújítás, s a tárgyalás időpontjára egyedül Kállait helyezték szabadlábra. Mellette leginkább Kádár volt tisztában a tárgyalás kimenetelével - erről tanúskodnak a tárgyalást közvetlenül megelőző napokban írt levelei, amelyek közül a saját ügyével foglalkozót a következő részben közöljük. Más a helyzet Losonczy perújítási tárgyalásánál, amelyre közel egy évvel később került sor, itt már egyértelműen érezni, hogy alapvetően csak formalitásról volt szó. Kádárék esetében azonban érdemes olyan jelentéktelen apróságokra is figyelni, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Molnár Erik vagy az ülnökök, Házi Árpád és Györe József - feltehetően ebben a sorrendben tették fel kérdéseiket is - miként szólították a vádlottakat és a tanúkat,