Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
szabadlábra kerüljön, a feltétel azonban az, hogy mindent őszintén mondjon el. Károlyi közölte azt is, hogy L. kapcsolata[i] közül többen őrizetben vannak, akik már őszinte vallomást tettek. Ezután felszólította L.-t, hogy az éjszaka folyamán és a következő napon írjon le mindent, kihallgatásra csak azután kerül. így is történt. Az L. által leírt anyagban emlékezetem szerint az szerepel, hogy az 1940. [évi] alagi lebukások során a kihallgatásokon helytelen magatartást tanúsított, és illegfális] munkájáról, valamint kapcsolatairól részletes vallomást tett. Kihallgatását egy hónapon keresztül folytattam és ezalatt lényegében a következőket vallotta: Az alagi csendőrőrsön anélkül, hogy fizikai kényszert alkalmaztak volna, beismerő vallomást tett. Az őrsön vállalkozott arra, hogy fogdatársairól tájékoztatja az egyik csendőr altisztet, azt hiszem, hogy a kisebbik Juhászt. Kiszabadulása előtt több alkalommal megpróbálták beszervezni, de ellenállt, majd végül is szabadulása után beidézték a Böszörményi úti csendőrlaktanyába, ahol egy előtte ismeretlen csendőrtiszt, írásos nyilatkozattal beszervezte az ügynöki hálózatba. Tagadta azonban, hogy a csendőrség részére adatokat szolgáltatott, bár Huszár utcai lakásán egy csendőrnyomozó több alkalommal felkereste ilyen célzattal. Vallotta, hogy felkérte Sz[akasits]ot, járjon közbe a rendőrségnél, hogy ezt a szolgálatát ne kelljen teljesíteni. Sz. neki ezt el is intézte. Vallotta, hogy a felszabadulás után több alkalommal összejött a Márciusi Front volt tagjaival, akik előtt pártszerűtlen bírálttal illette a párt vezetőit. Vallotta, hogy a felszabadulás után több alkalommal összejött az SZDP akkori olyan vezetőivel, akikkel a Népszavánál a felszabadulás előtt együtt dolgozott, és ezeken az összejöveteleken informálta a szocdem vezetőket az MKP terveiről. Az egy hónapos vizsgálat során főként a fenti kérdések kerültek kihallgatásra. Alapanyagul az akkor már őrizetben lévő több személy jegyzőkönyvi vallomása szolgált. Az alagi csendőrőrsön tanúsított magatartására vonatkozóan L. önmagától tett vallomást. Erre vonatkozóan semmiféle bizonyító anyag nem állt rendelkezésemre. A csendőrséghez fűződő kapcsolatára egy csendőrnyomozó vallomása volt, aki azt állította, hogy L. a csendőrség által be lett szervezve. Szakasits kapcsolatára, Sz. vallomása állott rendelkezésre. Felszabadulás utáni magatartására Donath, Újhelyi, Tariska vallomásait kaptam meg, és ezek alapján folytattam a kihallgatást. L. G.-val szemben egy hónapos kihallgatása alatt semmiféle testi kényszert nem alkalmaztam. Feljegyzés (Kapitány István áv. őrgy.) 1954. november 30. L. kihallgatását 1951. április közepe táján vettem át Rajnaitól. Akkor már a következő vallomásokat tette: 1940-es alagi lebukása alkalmával anélkül, hogy kényszerítő eszközt alkalmaztak volna vele szemben, gyáva magatartást tanúsított. Beismerő vallomást tett munkásmozgalmi tevékenységéről, pártkapcsolatairól, többek között Kulich elvtársról, és a franciaországi pártmegbízatásról.
