Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
neve. Valószínűnek tartom, hogy Papp és L. külön is találkoztak, de ha Papp velem találkozott, L. is velünk volt. Különböző előadásokat tartott. Én 1939 július végén jöttem haza, L. októberben. Ott-tartózkodásunk alatt, amíg együtt laktunk soha rendőr nem járt az épületben. Azt sem tudom, hogy járt-e L. a magyar követségen. Én azt sem tudtam, hogy hol van Párizsban a követség. 1939 végén találkoztam vele Debrecenben, azután rövidesen gyakorló tanár lett Budapesten. L.-t 1935 decemberében ismertem meg a debreceni egyetemen. Ettől kezdve engem állandóan támogatott. Tudom róla, hogy 1936-ban bekapcsolódott a Márciusi Frontba, ahova engem is fokozatosan bevont. Tudomásom szerint a Márciusi Frontban L. és Újhelyi volt a két vezető, azonban Majerszky Klára felé irányuló harcuk során állandó széthúzást és bomlasztást folytattak a mozgalomban. L. tudom még, hogy 1939 telén röviddel hazaérkezése után lebukott. Később elmondotta, hogy kihallgatásai során a párizsi dolgairól faggatták, így elmondta azt is, hogy velem is kapcsolatban volt, és hogy Bélát is említette. Azt is közölte, hogy kihallgatása a Tovább című lappal volt kapcsolatos, ugyanis L. szerkesztőségi tagja volt a Továbbnak. Ez akkor feltűnt nekem, mert úgy tudtam, hogy a Tovább 1937-ben lett letiltva és akkor L.-nak nem voltak kellemetlenségei. L. említette nekem, hogy rövid időre el volt ítélve, de próbaidőre felmentették, azt tudom, hogy egészen rövid ideig volt őrizetben. Elmondotta, hogy összevissza verték és hogy pisztolyaggyal verték a veséjét. Ezután megszűnt vele a kapcsolatom, mert engem Rimaszombatra helyeztek, ahonnan csak 1945-ben tértem haza. A felszabadulás után pedig mindössze 3-4 esetben találkoztam vele. Feltűnően lenézően kezelt, és így nem kerestem vele a további kapcsolatot. Szekeres György 1951. május 11. Másolatban csatolva 294 Vallomása nem tartalmaz lényeges adatot. Donath Ferenc 1954. június 30. L.-t 1936-ban ismertem meg Debrecenben. Azok közé a fiatal egyetemi hallgatók közé tartozott, [akik] rokonszenveztek a mun[kás]mozg[alomm]al és ismerkedőben voltak a marxizmussal]. Részt vett a Márciusi Front megalakítását célzó beszélgetéseken. Utóbb ennek egyik kiemelkedő tagja lett Debrecenben. Baráti kapcs[olat] fejlődött ki közöttünk, amely akkor lett szorosabb, amikor Pestre költözött. 1939 tavaszán értesültem, hogy Fr[ancia]o[rszág]ba megy. Ezt megelőzően a párt kiilf[öldi] bizottságfa] tőlem a Vértes György-féle vádiratot kérte. Ezt küldtem ki vele. Nem emlékszem, hogy megmondottam-e, hogy mi van a levélben, de tudta, hogy konspirációs anyag. A neve odakint már nem volt ismeretlen, mert 1938-ban párizsi tartózkodásom során Friss Istvánnak a mozg[alom] kiemelkedő személyei között L.-ét is megemlítettem. Nem szerepe] az iratok között.
