Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
A letartóztatás - emlékezetem szerint - kb. 4-4 x h hétig tartott. Ebből a rendszeres kihallgatás kb. 2-3 hétig tartott. A kihallgatóim nevét nem tudom, gyakrabban hallgatott ki egy középtermetű, sötét hajú, kb. 32-36 év körüli nyomozó, általában polgári ruhában, ritkábban egy idősebb, vörös arcú, szintén általában polgári ruhás nyomozó. A kihallgatások fő kérdései emlékezetem szerint a Márciusi Front mozgalom debreceni csoportjában kifejtett tevékenységre, a franciaországi utazásra, a Debrecenben előzetesen letartóztatott Szilágyi Józseffel, Benkő Károllyal és talán másokkal való kapcsolataimra vonatkoztak. A kérdésekkel kapcsolatban volt számos olyan, amelyekkel kapcsolatban nem tettem vallomást. Voltak azonban olyanok is, amelyekkel kapcsolatban vallomást tettem, így a debreceni ügyek kapcsán emlékezetem szerint vallomást tettem azok egy részéről, akik Debrecenben a Márciusi Front aktivistái közé tartoztak, többek között Kállai Gyuláról, Szilágyi Józsefről, Benkő Károlyról, Zöld Sándorról, arról, hogy voltunk kint néhányszor vidéken - főleg Hajdúböszörményben és Derecskén - gyűléseket segíteni, szervezni, és a Tovább c. lapot terjeszteni, arról, hogy voltunk fent Budapesten néhány akkori politikusnál (Széchenyi György, Szakasits Árpád) és részt vettünk a Függ. Kisgazdapárt akkori országos nagygyűlésén. A franciaországi utazással kapcsolatban azoknak a franciaországi ismerőseimnek egy részéről (főleg diákokról), akikkel ennek az útnak a folyamán megismerkedtem és összebarátkoztam, arról az idegenellenőrzésről, amelynek kapcsán bevittek Párizsba a rendőrségre, arról, hogy hazaérkezésem után voltam Debrecenben, ahol találkoztam Szilágyi Józseffel, Benkő Károllyal és talán Balogh Elemérrel, akikkel egyebek között arról beszélgettünk, hogyan lehetne a Márciusi Front mozgalmat az akkori megnehezült időkben főleg Debrecenben és a Tiszántúlon feléleszteni. A kihallgatás általában emlékezetem szerint az alagi csendőrőrs felülső részén folyt, annak elülső és hátulsó szobájában. Viszonylag nagyon kevés fizikai kényszerben volt részem. Dunakeszi-Alagról átvittek bennünket a főkapitányságra, a Markó utcai fogházba, itt helyezett bennünket a tárgyalásig ideiglenesen szabadlábra Lee Tibor ügyész, majd a Toloncházba, ahol rendőri felügyelet alá helyeztek, s ténylegesen akkor kerültem szabadlábra. Az egész letartóztatás talán 4 és ] k hétig tartott. Azt, hogy számos kérdésben vallomást tettem, ma is mélységesen szégyellem és sajnálom, és azóta is nagyon sokszor megbántam. Magyarázata ennek talán nem annyira akkori viszonylagosan fiatal korom, hanem sokkal inkább az, hogy az akkori értelmiségből származtam, s körében nevelődtem hosszú ideig - abból az értelmiségből, mely akkor túlnyomórészt a burzsoáziát szolgálta -, s olyan időpontban kerültem letartóztatásba, amikor a meggyőződésem szilárdságát túlbecsültem ahhoz képest, mint amilyennek számos ponton a valóságban mutatkozott. Dunakeszi-Alagon együtt voltam többek között Oláh Gézával, Szeszler Andorral, Donath Ferenccel, Hazai Jenővel. A főkapitányságon a 200. cellában a többi között Donath Ferenccel, Varga Bélával. A Toloncházban Donath Ferenccel, Varga Bélával és talán Szeszler Andorral.
