Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

a frakciósokat, az ellenséges elemeket nem támogattam. Emlékezetem szerint Bárd Ármin közölte velem, hogy Lőrincre megyek titkárnak. Mikor ezt közölte, azzal igazított el, hogy ott rendet kell csinálnom, mert az előző titkár nem végzett jó munkát. A helyszíni ellenőrzések során jó munkámért megdicsértek. Mező Imre közölte velem, hogy Kőbányára kell mennem, ott is rendet kell csinálnom. Mindenhol, a Nagy-budapesti Pártbizottságon is a tőlem telhető tudással és szorgalommal dolgoztam, a párt határozatait mindenben végrehajtottam. Biztos vagyok benne, hogy a munkám során sok hibát is követtem el, előfordulhatott, hogy bíztam olyan emberekben, akikről később kiderült, hogy ellenség. De olyan esetre nem emlékszem, és nem is volt, hogy tudtam valakiről, hogy ellenség, és én őt támogattam. Voltak rossz emberi tulajdonságaim is, pl. nagyon makacs, merev voltam. Ez sok problémát okozott nekem, de később igyekeztem ezen a téren is megváltozni. Ön korábban is azt vallotta, hogy a BM-be, de ezt megelőzően a Nagy-budapesti PB-n már megismerte Kádár Jánost, mint ellenséges személyt, akivel együtt „sakkozások" címén tartottak összejöveteleket, és beszélték meg ellenséges nézeteiket, kártevésüket. Ez a korábbi vallomásom nem felel meg a valóságnak. Én Kádár Jánost a felszabadulás után a Nagy-budapesti Pártbizottságon ismertem meg lényegében. Már a felszabadulás előtt is találkoztunk egy alkalommal a lakásunkon megtartott összejöveteleken - illegálisan -, akkor Csermaneknek hívták, Goldmannal jött ki. Kádár Jánost becsületes kommunistának ismertem meg, soha tőle ellenséges kijelentéseket nem hallottam, fel sem tételeztem, hogy ellenség. Elvtársi viszony alakult ki közöttünk, amikor ő a BM élére került, és búcsiíestét rendeztünk a PB-n, vicces formában felvetettem neki, hogy én is elmennék szívesen veled. Kb. két hónap múlva át is helyeztek a BM-be. Ez kb. 1948 őszén volt. A BM-ben közrendészeti főosztály vezetője lettem. Zöld Sándorhoz jártam referálni, de eleinte egy héten egyszer Zölddel együtt Kádárhoz is jártunk referálni. 1949-ben Zöld Sándor felvetette, hogy munka után sakkozzunk, pihenjünk, kapcsolódjunk ki egy kicsit a munkából. Mint akkor szokás volt, általában későn jártunk haza. Később úgy emlékszem, Kádárt is lehívatta Zöld sakkozni, de részt vett a sakkozásokon Székely Lajos, Igaz Sándor és ritka alkalommal Beér János is. A sakkozások nem előre megbeszélt időben, vagy helyen, hanem alkalomszerűen történtek. Ilyen alkalommal kb. éjfélig sakkoztunk a felsorolt személyekkel. Én senki részéről nem hallottam ellenséges kijelentést sohasem. Nem konspirált összejövetel volt ez, mert hiszen a BM-ben mindenki tudta talán, hogy sakkozás folyik. Tudta segédtisztem, aki nemegyszer szerzett sakkot részünkre. Tudta a Zöld-titkárság, tudták hozzátartozóink, akik nemegyszer hívtak fel telefonon bennünket, hogy már menjünk haza. Kártevésről nem beszéltünk sakkozáskor sem, máskor sem. A sakkozás alkalmával csak a szórakozásról volt szó. Persze előfordult, hogy politikai kérdésekről vagy esetleg szakmai kérdésekről is volt szó, hiszen mindannyian a BM-ben dolgoztunk, vezetők voltunk. Ön vallotta korábban, hogy Kádár ellenséges véleményét mindenben elfogadta, és ez képezte [a] BM-ben végzett kártevését. Ez nem felel meg a valóságnak. Kádár nem végzett kártevést, Kádár nagyon is jól dolgozott, szerintem, legalábbis én ezt láttam. Igaz, hogy nagyon sok horthysta elem