Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
Csép községben lévő" lakását, ahol biztonságban lehetek. A leszerelésem után Pogány ajánlatát elfogadtam és 1944 júniusában és augusztusában Pogány csépi lakásán éltem illegálisan. Elutazásom előtt Donath Ferenccel - aki pártkapcsolatom volt - közöltem a pontos tartózkodási helyemet. Donath utasított, hogy mindaddig maradjak Csépen, amíg nem küld üzenetet, hogy Budapestre jöhetek. 1944. augusztus végén Donath Dávid Gyula útján értesített, hogy Budapestre költözhetek. Ekkor Budapestre utaztam és bekapcsolódtam az illegális munkába. Budapesten néhány esetben találkoztam Pogánnyal a felszabadulásig. Érdeklődtem tőle, hogy mi van a feleségemmel, aki velem volt Pogány csépi lakásán. Pogány közölte, hogy feleségem Budapesten van a szüleinél. Pogány szerzett a számomra egy katonai igazolványt és egy illegális lakást. Pogány György semmit nem tudott arról, hogy milyen szerepem van az illegális mozgalomban. Erről soha nem beszéltem Pogánynak, nem felel meg a valóságnak az, hogy én Pogány részére adatokat szolgáltattam a párttól kapott utasításokról és a Magyar Front munkájáról. A felszabadulás után milyen kapcsolata volt Önnek Pogány Györggyel, milyen segítséget nyújtott neki? A felszabadulás után Pogány Györggyel néhány alkalommal találkoztam, felkeresett a hivatali helyiségemben különböző kérésekkel. Kért, hogy legyek segítségére a Nemzeti Bizottságnál, hogy igazolják és kérte, hogy legyek segítségére, hogy elhelyezkedhessen. Pogánynak a kéréseit nem teljesítettem. Azt mondottam neki, hogy kérésével forduljon az AVH vezetőjéhez, akinek tudomása van arról, hogy a felszabadulás előtt milyen támogatást nyújtott nekem. Telefonon felhívtam az AVH vezetőjét és közöltem vele, hogy Pogányt hozzá küldtem a kérésével, vizsgálják meg az ügyét, és hajónak találják, legyenek a segítségére. Ezek után Pogány György több alkalommal nem keresett fel, nem tudom, hogy ügyében milyen intézkedés történt. Később értesültem arról, hogy kiszökött az országból Nyugatra. Ön 1951-ben vallotta, hogy a felszabadulás után támogatta Szakasits Árpádot és Tildy Zoltánt annak érdekében, hogy Magyarországon a titóista népfrontpolitika valósuljon meg. Igen. 1951-ben vallottam, hogy 1945-ben Jugoszláviában jártam egy delegációval az ottani választások idején és ott tapasztaltam, hogy a népfrontpolitika következtében a kommunista pártnak nincs vezető szerepe. Vallottam, hogy hazatérésem után azt akartam, hogy ilyen politika valósuljon meg Magyarországon is és ennek érdekében támogatást nyújtottam Szakasits Árpádnak és Tildy Zoltánnak. Ez a vallomásom nem felel meg a valóságnak. Az igaz, hogy 1945-ben a párt megbízatásából a választások idején Jugoszláviában voltam, azonban az ott tapasztaltakat soha nem propagáltam. 194 Nem volt szándékomban soha a titóista politika követése. Erről sem Szakasitscsal, sem Tildyvel soha nem beszéltem. Szakasits Árpádot és Tildy Zoltánt soha semmiben nem támogattam, velük csak hivatali kapcsolatom volt, bizalmas viszonyban soha nem voltam velük. A mondat végét - arról senkivel nem beszéltem - Kállai törölte.
