Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

tagjait, Szakasitsot, Gerőt, Farkast, Rajkot, Kádárt, s az - átállt - jugoszláv elvtársakat". Csakhogy nem erről beszélt, hanem szovjet látogatásáról, „pártunk vezetőivel történt találkozásáról, börtönélményeiről".

83 A helyzet már abszurdnak sem nevezhető, megjelenik Moszkva kiküldötte, Rákosi számára mégiscsak egy senki, s ő mellébeszél. Nem sejtette, vagy nagyon is sejtette, akár ő is lehet a kiszemelt áldozat, ahelyett a Rajk helyett vagy mellett, aki - még ennyit sem sejtve - szintén jelen van az élménybeszámolón. Rákosi tényleg még nem sejtette, hogy mi készül, hiszen Lengyelországban az ottani főtitkár, Gomulka „megúszta" leváltással,

84 s a Szovjetunióban is szüneteltek - átmenetileg - a látványos kirakatperek. Zavolzsszkij is alapvetően csak azért jött Budapestre, hogy megbeszélje vele a Kominform Tartós békéért, népi demokráciáért folyóiratának kiadását. Holott Rákosi szeretné tisztázni a feladatot, „Jugoszlávián kívül kell-e - hangzott a kérdése a szovjet küldötthöz - a Tito-klikket leleplezni vagy a jugoszláv nép előtt?"

8,1 A Rákosi lakásán zajló beszélgetés időpontjában a Kominformnál Bukarestben már elkészült egy jelentés, amit nem sokkal később Moszkvába továbbítottak: munkatársuk, N. I. Leszakov tájékoztatóját Rajk Lászlóról.

86 Ez szárazon ismertette Rajk életrajzát, egészen addig, hogy miként tért vissza Franciaországból Németországon keresztül Magyarországra. Itt azonban „hírbe hozta", mondván tagja lett a párt feloszlatása után megszervezett Békepárt vezetésének, amely „a szociáldemokratákkal és Bajcsy-Zsilinszky csoportjával együtt részt vett az ellenállási mozgalomban". Ez Rajk esetében nem volt igaz, annál inkább Kádárnál, aki a Békepártot vezette. Csakhogy az életrajz írója szerint „a magyar ellenállási mozgalmat az angol kémelhárítás irányította". Némileg pontatlanul ismertette a jelentés, hogy Rajkot miként vitték ,, 1944-ben német koncentrációs táborba", majd annak felszabadítása után „az amerikaiak az elsők között engedték szabadon, segítettek neki a hazatérésben".

87 A Gestapón kívül még hírbe hozták Rajkot két imperialista titkosszolgálattal is, az angollal és az amerikaival. A folytatás szerint, „belügyminiszterként Rajk arra törekedett, hogy a politikai rendőrség vezetői posztjairól eltávolítsa azokat a kommunistákat, akik korábban a Szovjetunióban tartózkodtak, tagjai voltak a szovjet partizánbrigádoknak... Rajk tervei azért nem valósultak meg, mert a SZEB felügyeletének parancsnoka közbelépett, aki ragaszkodott ahhoz, hogy ezek az elvtársak maradjanak a politikai rendőrségnél." Erre Rajk beültette - helyettesekként - saját embereit, „velük működött együtt, mellőzve azok közvetlen főnökeit".

88 Mindezt már az is bizonyítja - legalábbis a jelentés szerint -, hogy Péter Gábor „a legfontosabb ügyekről" nem is jelentett neki. Majd Rajk kihasználva Rákosi moszkvai 8 Vtiszíocsnaja. 95-98. p. 84 A Lengyel Munkáspárt vonatkozó határozatát, s az abból következő hazai feladatokat 1948. szeptember 10-én vitatta meg az MDP Politikai Bizottsága, annak szövegét a pártlap, a Szabad Nép is közölte. (MOL M - KS 276. f. 53/9. őe. 5-16.) Vosztocsnaja. 93. p. 86 Nem zárható ki, hogy ezt a tájékoztatót eredetileg magyar kezdeményezésre állították össze. „Rajk László őrizetbe vétele előtt Rákosi M. és az Államvédelmi Hatóság kérte Rajk László személyének az. ellenőrzését a szovjet állambiztonsági szervektől." Tájékoztató jelentés a Szovjetunió Kommunista pártja Központi Bizottsága részére a személyi kultusz idején elkövetetett magyarországi törvénysértésekkel kapcsolatban. 1962. augusztus 17. Közli íratok. 1. 667. p. 87 Rajk hazahozatalára Rákosi különös súlyt fektetett. Előbb ennek érdekében Sopronkőhidára küldte Péter Gábort, majd - miután ez eredménytelennek bizonyult - 1945 májusában Bécsbe. 88 Rajk valóban beültetett három „helyettest" az ÁVH-ra, valamennyien „spanyolosok" voltak.