Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
Az imperialisták Harris útján hozzám továbbított követelésére és sürgetésére gondolva, ha mégis tovább kell mennem a pártellenes csoport szervezésében, különböző' pártfunkcionáriusok nevei fordultak meg a fejemben, akik ilyen szempontból tekintetbejöhetnek. Különböző esetek kapcsán merültek fel nálam egyes személyek. Leginkább július-november közötti időben foglalkoztattak ezek a kérdések, utána - helyzetem rohamos romlásával - letettem ezekről a gondolatokról. Harrissal október végén volt találkozásomkor azt láttam, hogy végre ők is kezdik érteni, vagy legalább is figyelembe venni helyzetem tarthatatlanságát. Olyan személyeket forgattam fejemben, mint akiket szükség esetén bevonok, vagy megkísérlek bevonni a pártellenes csoportosulásba, akikkel én munkakörömből kifolyólag feltűnés nélkül tudok kapcsolatot felvenni és érintkezni. Összegezve az esetenként felmerült elgondolásaimat, végül is a következő, pártellenes vagy egyéb okokból tekintetbe vehető személyekre gondoltam: A pró Antal , SZOT-főtitkár, Orb án László KV-tag, Földes László központi káderosztály helyettes vezető, Komócsin Mihály központi agit. prop, osztály helyettes vezető, Hidas Is tván budapesti titkár, Na gy János Pest megyei titkár, Szikra Sándor Baranya megyei titkár, Ném e ti Józs ef Bács megyei titkár. Apró An tal PB-tagra azért gondoltam, mert gyenge jellemű, pártellenes beállítottságú embernek ismertem. Tudtam róla, hogy a 30-as évek második felében az építő-szakszervezetben együtt dolgozott Rajkkal, a spicligyanús Fodor Gyulával, Szakasits Árpáddal és hozzájuk őt mindvégig szoros viszony fűzte. Az 1944-es évben minden pártmunkát megtagadott, a pártot a szakszervezeti bizalmiak névsora ügyében becsapta, a névsort megígérve az illegalitásban élő Ságvárit ismételten randevúra kihívatta, majd pedig nem ment el. 1944-ben illegálisan Zsindely volt horthysta államtitkár házában lakott hosszú ideig, aki tudta Apróról, hogy kicsoda. A felszabadulás után úgy is, mint a KV szakszervezeti osztályának vezetője, mint SZOT-főtitkár, mint [a] MÉMOSZ 126 elnökségének tagja, következetesen pártellenes vonalat vitt, önmagát a párt ellenőrzése és irányítása alól mindenkor szívósan kivonta. Apró 1945 elejétől több mint másfél évig az MKP-tag szakszervezeti főtitkárokat egyedül hívta össze és a párt PB, másrészről a szaktanács 127 tájékoztatása nélkül instruálta őket politikai és szakmai feladataikról. Ez szerepet játszott abban, hogy az MKP-tag szakszervezeti főtitkárok kezdettől fogva pártellenes vonalra tolódtak. Az építők, vasasok vezetői olyan kijelentéseket tettek az 1946-os kollektív szerződés megkötésénél, „ha Sztálin maga mondja, akkor sem írjuk alá" /Reszegi vagy Kenéz az építőktől, akik hetekig nem írták alá a szerződést/, vagy „jöjjön ide a pártvezetőség és az álljon a tömegek elé és képviselje ezt a bérpolitikát, mi nem tudjuk képviselni". /Bartha 12 */ Apró vonala, melynek lényege, hogy a szakszervezeteket a párt fölé akarta helyezni, vagy legalábbis a párttól függetleníteni és vele egyenrangúként beállítani, kiütköztek 26 Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetsége. 27 A szakmai szakszervezeteket összefogó választott testület. 2X Bartha Bertalan.
