Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

Csermaneket, azaz Kádárt ajánlotta, aki akkor a kommunista párt titkári funkcióját töltötte be. Szakasits a saját vallomása szerint felvette az érintkezést Kádárral. Egy találkozáson igyekezett a Schweinitzertől kapott utasítás alapján reá hatni és nem sokkal késó'bb a párt feloszlatása után Schweinitzer neki telefonon gratulált a jó munkájáért. Mi Szakasitsnak ezt a vallomását közöltük Kádárral és követeltük, hogy tisztázza magát. Kádár nem tagadta, hogy valóban tárgyalt Szakasitscsal, de az neki nyíltan nem ajánlotta a párt feloszlatását, csak arra akarta rábírni őt, hogy a kommunista párt a minimumra szorítsa le illegális

103 működését és kilátásba helyezte, hogy a szociáldemokrata pártba belépő kommunistáknak a lehető legnagyobb cselekvési szabadságot engedélyezi. Kádár hivatkozott arra, hogy beszámolt a párt akkori vezetőinek a Szakasitscsal folytatott megbeszélésről és ők tudomásul vették. Azt is állította, hogy a Szakasitscsal való megbeszélésnek semmi köze nem volt ahhoz az elhatározásához, mely a párt feloszlatásához vezetett. Hivatkozott rá, hogy ezt a kérdést már 1945 januárjában kivizsgálták, amikor is a párt feloszlatása miatt szigorú megrovást kapott. Állításait jelentékeny részben megerősítette Donath, akivel - mint utólag kiderült - előzőleg megállapodott, összebeszélt,

104 és ilyen módon tisztázni tudta magát. Kádár múltjának kivizsgálása közben rájöttünk, hogy életrajzában azt írta, hogy az 1933-as lebukásakor tanúsított gyáva és áruló magatartása miatt a párttagságát felfüggesztették ugyan, de késó'bb, jó munkájának eredményeképpen, újra visszavették a pártba és a pártmunkába. Megtaláltuk az illegális „Kommunista" 1934. január 1-jei számát, amelyből kiderült, hogy Kádárt nem felfüggesztették, hanem kizárták a pártból. Erre Kádár azt a magyarázatot adta, hogy neki a felfüggesztésről szóló közlést védője, Szana Tamás a börtönben tette és az a körülmény, hogy késó'bb visszavették a pártba, mutatja, hogy az életrajzában közöltek megfelelnek a valóságnak. Minthogy Szana a háború alatt elpusztult, erre a kérdésre sem tudtunk világosságot deríteni. A vizsgálat folyamán megállapítást nyert, hogy Kádár hazudott. A párt valóban kizárta és csak 7 esztendő múlva, a rendőrség segítségével csempészték vissza a pártba. Miután Kádárt eltávolítottuk a Belügyminisztériumból, Zöldet jelölte a PB a helyére. Zöld mellett szólott az, hogy 1945-ben is belügyi államtitkár volt, a területet ismerte és reméltük, hogy ki fogja javítani a tapasztalt hibákat. Ugyanakkor azonban rajta tartottuk a szemünket a Belügyminisztériumon. Néhány hónap múlva azt vettük észre, hogy Zöld vezetése alatt sincs javulás, só't nem egy téren igen komoly visszaesés volt. A tanácsok megválasztása után kiderült, hogy a tanácsok szerveibe rendkívül sok horthysta tisztviselő került vissza. Zöld a felelősséget ezért részben azzal hárította el magáról, hogy az ideiglenes tanácsokat még Kádár belügyminisztersége alatt hozták létre, részben pedig, hogy munkatársai, elsősorban a tanácsok főosztályvezetője, Igaz és a személyzeti osztály vezetője, Székely megtévesztették. Ezt a két funkcionáriust emiatt el is távolítottuk a Belügyminisztériumból. Megállapítottuk, hogy a rendőrségen belül sem javul a helyzet. A szervező bizottság, a titkárság és a politikai bizottság az elmúlt háromnegyed év alatt hatszor tűzte napirendre a rendőrség kérdését. Határozatokat hozott, hogy új iskolát kell felállítani, melyek gondoskodnak róla, hogy a régi rendőrtisztek és altisztek helyére a demokráciához hű elemek Kézzel beloldva. Kézzel betoldva.