Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

Nem? Nem. Szóval azt magyarázta, hogy nem akarja az én helyzetemet megrontani, mert az fontosabb nekik, hogy vezető vagyok. Szóval csak figyeljem azt, amit ott megbeszélnek és aztán majd üzenni fog. Aztán? Na. Magát, mikor meglesték akkor este, maga lakásból jött le? Mentem haza. Ment haza. És úgy vitték. Igen. Na, aztán most, amikor nem adott Schweinitzer feladatot, mi történt utána? Utána az történt, hogy... tárgyalás a Szakasitscsal. Na várjon, még ott tartunk, hogy maga Schweinitzertől nem kapott semmiféle feladatot, ugye? Igen. Konkrét feladatot. Konkrét feladatot. Kádár, higgye el, hogy saját érdekében és - ha lehet így mondani - a párt érdekében, ha valóban igaz legalább egy százalékra az, amit maga hangoztat - hadd fejezzem be -, egy dolgot kívánok magától, hogy maga ó'szinte legyen és az őszinteségét ne rendelje alá saját sorsának. Ne legyen gyáva, mert maga gyáván viselkedik most. Én akarok valamit mondani. Tessék. Még egyszer szeretnék valamit mondani. Nagyon kérem magukat, hogy amit én mondok, az nem lesz kevesebb a valóságnál. Ne szorítsanak engem olyanra, hogy olyat mondjak... Nézze Kádár, magát nem szorítja senki. Ez nem sértés. Én inkább csak egyre kérem magát. Amit én mondok, az a valóságnál semmivel nem lesz kevesebb. Csak azt akarom mondani, nehogy én a saját szándékomon és akaratomon kívül félrevezessem magukat, hogy olyan... Most már maga érzi [sic!] ezt olyan értelemben, hogy többet mondott, mint ami volt? Nem érzem. Magától senki sem kívánja itt... Ez az egy kérésem van. Egy pillanat. Én világosan beszélek. Magától itt most kívánt valaki többet, nem tudom, valamilyen lehetetlen vallomást, kívántak magától? Nem, most nem kívántak többet.