Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

is, ha nem járt Moszkvában kétszer és nem... ez az ember miért volt a mozgalomban? Mit gondol, mit válaszolna? Miért volt a mozgalomban egy ilyen ember? Mit válaszolna, mondja? Mit válaszolna maga, ha magának kellene egy ilyen kérdést kibogozni mással kapcsolatban? Egy ember, akinek ilyen cselekedetei vannak, sorozatos cselekedetei. Egy ilyen gyáva beállítottságú ember, aki saját magáról elmondja, hogy igenis, nekem a párt és a munkásosztály az életéhez képest nem jelentett semmit. Miért van egy ilyen ember a mozgalomban? Miért? Látja az, hogy maga hallgat, eléggé mutatja, hogy maga mennyire gyáva. Mondja meg, adjon világos választ rá. Maga nem egy hülye ember. Hát ne tetesse magát analfabétának, aki nem tud válaszolni a kérdésekre. Miért? Miért volt bent a mozgalomban? Mondom, és az elvtársak is a pártban úgy látják, hogy magának az a baja, hogy gyáva és sokkal jobban tenné, ha minél hamarabb... Maga elmond egy újabb dolgot azzal kapcsolatban, hogy valóban, maga nem egyszerűen egy mindentől független opportunista volt és likvidátor és tudatos ellenség. Magának voltak támaszai és sugalmazói. Ezzel kapcsolatban maga ugyancsak a május 7-i feljegyzésében mond egy újabb tényt. Csak az a baj, hogy nagyon lassan csinálja. Higgye el, hogy nagyon lassan! Saját érdekében. Saját érdekében. És megmondom, még egy dolog, amit nem értek, hogy vagy teljesen vág, hát mondok még egy... én tudom, hogy magának a fiatal évei nem voltak valami rózsásak. Hát azért én, nézzen ide, most mondjuk, azt, amit csinált, a párt..., de miért nem jut el oda, hogy hát én mégiscsak, hogy én nagy dolgokban súlyos károkat okoztam a pártnak, hát miért nem tudok munkás létemre eljutni oda, hogy legalább most, az igazság teljes feltárásával, tekintet nélkül arra, hogy ez mit jelent nekem, a számomra, a párt előtt ezt a kérdést tisztázzam, nem látja, hogy magával kapcsolatban az az egy módja, hogy magáról ne a legrohadtabb és a legsötétebb emberként beszéljenek az elvtársak? Nem látja maga? De igen. Akkor miért csinálja ezt, hogy csak lépésről lépésre... a pártfeloszlatás kérdésében, nézze Kádár, világosan kijött az, hogy maga két héten keresztül nyögött itt, kenegette a dolgokat. És megmondom, én hajlamos vagyok úgy ítélni ezt a dolgot és úgy referálni felfelé, mely a maga számára még mindig gyengébb, hogy gyávaságból csinálta ezt. A pártban azt mondják, a Kádár viselkedése az ÁVH-n, az folytatása az ő ellenséges tevékenységének. Érti? Na most, ha magának... az életét az elvtársak más megvilágításban is látják, látják azt, hogy maga nem volt egy jaj de gerinces ember, úgyhogy az, hogy maga... még egy ideig el tudja hitetni és én is el tudom hinni, hogy mondjuk gyávaságból. De ez az idő lejárt. És ugyanúgy, ahogy a pártfeloszlatással kapcsolatban maga május 7-i saját kezű feljegyzésében tett egy lépést előre, az úgynevezett támaszaival és sugalmazóival kapcsolatban még nem tette meg ezt. Emlékszik arra, amikor azt írja, hogy milyen beszélgetése volt magának Hain Péténél? Emlékszik. Én mondom, mi hajlamosak vagyunk egyelőre magának azt elhinni, hogy mostanáig ezt azért nem mondta el, mert gyáva. Hajlamosak vagyunk rá. De csak olyan áron, ha maga nem áll meg és nem hetenként ilyen cseppeket fog csepegtetni a kihallgatásnak és a pártnak, hanem gyökeresen ezt a részét a magatartásának felszámolja. Mert nézzen ide, én ezt mondom, én ezt összehasonlíthatnám azzal, amit maga a pártfeloszlatással kapcsolatban... Maga elismeri valóban azt, ami világos mindenki előtt, hogy ez tudatos ellenséges cselekedet volt. Szeretném, ha maga itt sem állna meg, hanem továbbmenne ebben a kérdésben. Mert magának csak rövid idő áll rendelkezésére és használja fel azt a nem hosszú időt, amíg a pártban hajlamosak a maga gyenge jellemeként értékelni ezt a magatartását. Mert ha oda eljutnak az