Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

formába öntése maradt. Ennek megfelelően csökkent a bizottság aktivitása is, majd a november 28-i jelentéssel tevékenysége be is fejeződött. Ezt a jelentést is a központi vezetéfség ülésére időzítették. Az AVH-sok 1954-es vallomásai inkább visszaemlékezéseknek tekinthetők, ez forrásértéküket tartalmilag csökkenti, formailag azonban nagyon is részei a periratoknak. Ugyanakkor bár esetükben tanúkihallgatásokról volt szó, fennállt annak a lehetősége, hogy a tanúkból idővel vádlottak legyenek - részben lettek is -, így valamennyien tisztában voltak azzal, hogy vallomásaik adott pillanatban felhasználhatóvá válnak ellenük. Ez a tény külön leges forráskritikát követel. Egészen más jellegű viszont Kádárnak Rákosihoz 1952 februárjában írt levele, ami megint csak a pártiratok között maradt fenn. Itt írójának a vizsgálat, s az első fokú ítélet által kiváltott, rendkívüli lelkiállapotát kell figyelembe vennünk. Ugyanakkor nem egy pillanatnyi hangulatról van szó, hanem (még szűken is) egy féléves töprengés eredményéről,