Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

Elkezdtük vizsgálni. A dolog nem olyan egyszerű, mert mint utólag kiderült, összebeszéltek és megbeszélték, hogyan fogják egymást kihúzni a szószból. Nem tudtunk egy lépéssel sem továbbmenni, míg Donath és a többiek horogra nem kerültek, amíg a kongresszus után kiderült a következő. Addig el tudtunk menni, hogy Schweinitzer nemcsak Harasztit és Szakasitsot mozgósította, sőt Szakasitsnak utasítása volt, hogy ne a párt feloszlatását követelje, mert ha ő követeli, minden értelmes kommunista megérti, hogy ez nem lehet jó a kommunista pártnak, Szakasits csak azt magyarázza, ha nem volna kommunista párt, milyen szépen lehetne a szociáldemokrata párton belül legális munkát végezni. A másik oldalról Donáthnak volt az a szerepe és - ami most már világos - Kádárnak, hogy elhitessék, hogy helyes a KP feloszlatása. Mi természetesen töprengtünk azon, mit csináljunk vele már a kongresszus előtt is. De arra gondoltunk, hogy kizárólag ilyen gyanúokok alapján kihagyni érthetetlen lenne a kongresszusnak és a pártnak is. így az, hogy most az elvtársak előtt a töredékeket össze lehet állítani és elmondtam, nem lehet a nyilvánosság előtt elmondani. A mi módszerünk az, hogy míg nem lehet kézzelfogható bizonyítékot adni, egyszerű gyanúokok alapján nem lehet embereket letartóztatni. Erre mutat a munkásmozgalom tapasztalata, a Szovjetunió, és a saját tapasztalatunk, mert, ha ezt tennénk, minden feljelentésre, a fél ország börtönben ülne. Beválasztottuk ugyanarra a helyre. Zöldre elmondottam, hogy ő eljött a kongresszus előtt hozzám, hogy adjunk neki lehetőséget, hogy a hibáit kijavítsa. Ugyanez a jelenet volt Kádárral, két héttel a kongresszus előtt. Levelet is írt. Itt is gondolkoztunk és azt mondottuk, hogy nincs még világosan bebizonyítva, hogy ellenség, adjunk neki lehetőséget, hogy kijavítsa a hibákat. A helyzet tarthatatlan lett, különösen a Belügyminisztériummal kapcsolatban. Emlékszenek rá az elvtársak, amikor a dokumentumokat ismertettem, egy esetben név szerint fel volt sorolva Kádár, aki felelős és elismerte a felelősséget. Azt mindenki tudta, hogy Zöld előtt majdnem két évig belügyminiszter volt és mi Zölddel szemben azért nem voltunk elég kemények, mert tudtuk, hogy a bajok egy része részben Kádár öröksége, és nem lett volna pártszerű Kádár hibáját a Zöld nyakába varrni. A helyzet tarthatatlan lett, mert Kádár a helyettesével 100 százalékig azonosította magát. A titkársági ülésen két óra hosszat tárgyaltuk az ügyet. Zöld ki nem nyitotta a száját, Kádár ugyanúgy hallgatott. Csütörtökön látták az elvtársak ugyanezt. Megmondottuk, hogy azért váltjuk le a Belügyminisztériumból, mert rosszul dolgozik. Az utolsó napokban kiderült a következő: Kádár nem emlékezett a pártfeloszlatással kapcsolatban semmire. Régen volt. Azt mondom, hogy ez szokatlan dolog. Először is a párt feloszlatása után 20 hónappal az egész ügy felkerült. Itt vannak a jegyzőkönyvek, azok alapján kapott szigorú megrovást és 20 hónappal utána rekonstruálni tudta - ennélfogva nem védekezhet azzal, hogy a részletekre nem emlékszik. És nagy nyomásra eljutott Donáthig. Először Donath azt mondotta, hogy nincs hozzá köze. Lépésről lépésre kiderült, hogy van köze. Kádár azt állította, Donath közvetítette Szakasits felé azt a megbeszélést, melynek következménye a pártfeloszlatás volt. Ő hozta őket össze. Schifferhez küldte Donath, és azt mondotta, hogy Szakasitstól érdekes dolgokat fogsz hallani. Donath ezt hazugságnak tartja és azt állítja, hogy Kádár jött hozzá, hogy beszélt Szakasitscsal. Azt mondtam Kádárnak, az ember nem minden esztendőben oszlatja fél a pártját. A dolog úgy történt, hogy a négyes bizottságba, mely akkor a pártot vezette, megjött Kádár és azt mondotta, hogy legokosabb a pártot feloszlatni és előhúzott a zsebéből egy előre megírt