Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
Ugyancsak Harasztiné szerint ezután hosszabb ideig nem találkoztak, egészen addig, amíg Schifferék a Szilágyi Erzsébet fasorba nem költöztek. Ez valamikor 1943 tavaszán lehetett. Itt találkoztak ismét Szakasitsékkal, s ettó'l kezdve - kisebb-nagyobb megszakításokkal - vasárnap délutánonként találkozgattak az egész év folyamán, sőt talán 1944 márciusáig. Mindazok, akik ebben az időben ismertük Harasztit - felesége, leánya, Újhelyi Szilárd, Tariska István - egyöntetűen ügy emlékszünk, hogy Haraszti nem kedvtelésből, hanem pártmegbízatásból érintkezett Szakasitsékkal. Haraszti utálta Szakasitsot; ennek számos alkalommal drasztikus formákban kifejezést is adott. Szidta tudatlanságát, nagyképűségét, szovjetellenes beállítottságát, a kommunisták iránti megvető magatartását stb. Ilyen megnyilatkozásaira magam is emlékszem; de sokkal inkább emlékeznek rá felesége és lánya. Harasztiné elmondja, hogy ezekre a vasárnap délutáni találkozásokra valósággal kötéllel kellett gyakran elvonszolni, s a találkozásokon pedig mindig félt Harasztiné, hogy elveszti türelmét, s elragadtatja magát Szakasitsékkal szemben. Harasztiné volt az, aki férjét állandóan rábeszélte a találkozások folytatására, hiszen nem passzióból, hanem ,,a pártnak kell csinálni". Harasztiné emlékszik arra, hogy egy alkalommal, még a találkozások elején, megkérdezte férjétől, hogy miért járnak Schifferék lakására Szakasitscsal találkozni, ha egyszer ennyire undorodik ezektől az összejövetelektől. Feri mondta - válaszolta Haraszti. - Na és? Még ha a Feri mondta is - mondotta Harasztiné. - Hogy mondhatsz ilyet? Feri a központi vezetőség tagja, amit a Feri mond, azt a párt mondja, azt pedig nekünk meg kell csinálni, akár tetszik, akár nem - zárta le a vitát Haraszti. Magam is emlékszem, hogy Haraszti szabályszerűen beszámolt Donáthnak arról, hogy mi történt a Szakasitscsal való beszélgetések alkalmával. Mintha konkrétan emlékeznék egy ilyen beszámolóra a Koóséknál történt vacsorán. Úgy látszik, hogy Haraszti és Szakasits kapcsolata mögött - vagy kezdettől, vagy későbbtől kezdve - pártmegbízatás vagy pártjóváhagyás van; hogy Harasztinak a Szakasitscsal való találkozásai szabályszerű pártmunkát jelentenek, amiről a párt tud, és amit a párt irányít. Mindnyájunk emlékezete szerint ez Donáthon keresztül történt. Harasztinét különösen megerősítette ebben a tudatban az az 1943 dereka táján történt találkozó, amely a párt megbízottja és Szakasits között jött létre. Erről a találkozóról férje révén előre tudta, hogy meg fog történni, s Harasztinak szerepe van létrehozásában. Tudta, hogy Schifferék lakásán történt; hogy Schiffer volt odahaza, ő nyitott ajtót, de a megbeszélésen Szakasits egyedül tárgyalt a párt megbízottjával. Emlékezett arra, hogy a párt megbízottja magas, sovány, szőke ember volt; ők azt gondolták, hogy Horváth Márton. Úgy emlékezett, amikor először megkérdeztem tőle, hogy a találkozót a párt („a Feri"?) felkérésére hozták létre. Amikor azután ismételten kérdezgettem, hogy nem a szociáldemokraták kezdeményezték-e, azt válaszolta, hogy nem tudja biztosan. Amilyen biztosan emlékszik a találkozó fenti részleteire s állítja, hogy helyesen emlékszik, annyira bizonytalan abban, hogy kitől indult ki a kezdeményezés. Haraszti és Donath barátsága a legmelegebb és legbensőségesebb volt. Donath Harasztit nagyon nagyra értékelte, tanítványának tartotta magát. Haraszti Donáthot a fiatalok közül a legtehetségesebbnek, legérettebbnek, legkipróbáltabbnak tartotta, akivel felnőttek módjára el lehet beszélgetni, s akivel nagyon sok közös emlékük, mozgalmi és magánjellegű ismerősük volt. Gergőt naiv, neuraszténiás embernek tartotta; Schönsteint doktrinernek; Molnár Eriket, akit nagyon nagyra becsült és szeretett, élettől idegennek. Donáthot és bennünket szeretett, akiket a mozgalom nevel.
