Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
sehová. A Popperre emlékszem. Mikor a párt gazdasági osztályon dolgozott Csont, berohant hozzám, hogy egy ilyen derék elvtársat, ügyes embert, „ki akarnak csinálni". Ott volt valami megbeszélés a házban (Köztársaság téren). Átmentem megnézni, miről van szó. Megnéztem ezt a Poppert, volt munkaszolgálatos társai vádolták, hogy verte és zsarolta őket a táborban. 33 Mondtam, csak járjanak szépen a végére az ügynek. Később hallottam, hogy kirúgták a gazdasági osztályról. Ezt a Poppert legközelebb akkor láttam, amikor Farkas elvtárssal elmentünk a Rajk őrizetes helyére. Ott a végén hoztak nekünk ennivalót. Ez a Popper hozott egy tálcán szendvicset. Mikor kiment, rögtön szóltam, mit keres ez a sötét alak ilyen helyen, hiszen ezt még 45-ben kirúgták a párt gazdasági osztályáról. Farkas, Péter elvtársak, Szűcs és én voltunk jelen. Péter elvtárs mondta, hogy a Szűcs intézi ezeket a dolgokat, Szűcs nagyon zavarban volt és azt mondta, igaz, helytelen volt idehozni, el fogja távolítani. A dolog folytatását nem ismerem. Deák Lívia . Szegedről való szabadulásom után 937-ben, pártkapcsolatom még nem volt, beiratkoztam a szociáldemokrata párt VI. kerületi szervezetébe (VI. kerületben laktam). Ott volt tag Deák Lívia. Az ifjúsági csoportban volt aktív tag. Goldmann György (szobrász, meghalt) volt ott a mi pártalapszervünk titkára. Goldmann hozta nekem a pártkapcsolatot is, amikor a párt budapesti területi bizottságába, majd a vezetőségbe vontak be Schönherz elvtársék. Emiatt én a VI. ker. szocdem. szervezetben lévő alapszervünk munkájába közvetlen nem vettem részt, de mivel továbbra is dolgoztam ott is, Goldmann útján informálva voltam. Deák Líviát az elvtársak később hozzánk tagjelöltként bevonták. Nem is volt vele semmi különös 942-ben történt lefogásáig. Utána hallomásból tudom, bent áruló lett. A felszabadulás után volt férje egyszer elmondta nekem, hogy a háború alatt kiengedték, valaki látta egy def. nyomozóval. Én láttam 944 novemberében a Conti utcai katonai fegyház evakuálásánál, amikor az udvaron felsorakoztatták az összes foglyot egyszerre. Beszélni nem lehetett, de az, hogy Goldmannét (Schönherz lebuktatóját) és Deák Líviát ott láttam, egyik okom volt, hogy még Komáromba érkezésem előtt megszökjek, mert tartottam tőle, hogy beköpnek. Több ízben szóvá tettem, hogy járjanak végire már ügyének. Egyszer láttam egy pártiskolai javaslatban nevét, akkor tiltakoztam ellene. Legutóbb a bányászértekezleten láttam. Szóltam Kiss elvtársnak, hogy ez a Deák Lívia még mindig szerepet játszik a pártban. Erre vette aztán elő a KEB az ügyét és végre kizárta. A Szikra egyébként nyilván még jobban kell, hogy ismerje Deák Lívia dolgát (ő is dolgozott a szocdem párt VI. ker. szervezetében) és külön bosszantott, hogy nap, mint nap el tudta nézni. Még egy dolgot elmondok, amikor éreztem, hogy ellenséges megkörnyékezési kísérletről van szó. A felszabaduláskor rossz egészségi állapotban voltam, gyomorfekélyem súlyosbodott. A budapesti főkapitányságon dolgoztam, hivatalosan, mint Sólyom helyettese. Sólyomnak mondtam egy alkalommal. Erre hivatott egy dr. Kalapos nevű belgyógyászt. Ez adott néhány injekciót. A második vagy harmadik kezelésnél kérdeztem, mivel tartozom? Azt mondta az orvos, semmivel. Mondtam, akkor ne kezeljen. Sólyom is beavatkozott. Mikor nem tágítottam, akkor Sólyom vagy Kalapos, vagy mindketten ajánlottak egy dr. Pallós nevű orvost, aki klinikát vezetett (azóta Svájcban meghalt), hogy az kezeljen, annak nincs rá költsége. így is volt. Ez adott azután injekciókat. Egyszer ez a Pallós azon a címen, hogy vidékről kapott ennivalót, meghívott estére (945. február vagy március) egy Csont Ferenc is beszámolt egy eljárásról, amikor mentőtanú volt egy pártfegyelmi során egy gyanúsított mellett, a munkaszolgálatosokkal való kegyetlenkedéssel vádoltak. Ez azonban nem Popper volt, hanem Danes Ferenc.
