Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

sére: „Bocsánat, én nem azt mondtam, hogy kizártak, vagy nem zártak ki. Ez mindegy abból a szempontból, hogy a párt, [a] párthoz tartozók, vagy nem [a] párthoz tartozók érdekét egyformán bírálja el." Az egykor félelmetes kommunista belügyminiszter most kéri számon pártja ideáit, az általa is oly sokszor megsértett igazságot. Még nem adja fel elveit, melyek megengedték neki és akár a most vele szemben álló Péter Gábornak, hogy az „ügy érdekében" fel lehet áldozni az igazságot, a törvényességet, de az, ami most vele és még inkább Szőnyivel történik, az nem szolgálhatja az ügyet, a „pártot". Szőnyi után Boarovot vezetik elő, Décsi most is felolvassa a szerkesztett vallomást, majd tőle is megkérdezi, hogy így van-e. „Igen, így van" - hangzik a válasz. Péter már hinni sem akarja, hogy még Boarov vallomása se lenne igaz. „Egyszerű a dolog" - kezd a válaszba Rajk, de kihallgatója félbeszakítja: „...Itt, több mint egy hete folyik a kihallgatás... Hiszed-e, hogy inkább tudnál a párt részéről, mondjuk egy vezető elvtárssal őszintébben beszélni?" - kérdi áldozatát. Rajk hiszi. „Rendben van - hangzik Péter válasza - lásd, hogy mi milyenek vagyunk. Én lehetővé fogom tenni, hogy még ma este tudjál beszélni vezető elvtárssal." Rajk még rákérdez, hogy valóban ki van-e zárva a pártból, majd miután ebben Péter megerősíti, konstatálja, hogy őrizetes. „Ilyen vallomások után, teljesen tudom, hogy mi vár rám, és mi a sorsom. Azzal megyek le innen - vagyis a pincecellába -, egy becsületes és ártatlan ember ellen tesznek sorozatosan olyan vallomásokat, ami nem felel meg a valóságnak." A szembesítést maga Péter vezényelte le, s közben érkez(het)ett a hír, hogy a villában megjelent a párt képviselője, Farkas Mihály. Az ilyen és hasonló üzeneteket az ajtó alatt volt szokás bedugni, s erre ajánlotta fel Péter Rajknak, hogy „én lehetővé fogom tenni, hogy még ma este tudjál beszélni vezető elvtárssal".

5 Rajk szerint röpke negyedóra telt el a sikertelen szembesítések, s az újabb kihallgatás között. Ekkor tette fel Kádár János - aki Farkassal együtt érkezett a villába - a kérdést: „Van valami mondanivalód?" Talán egy óra is eltelt már azóta, hogy Farkas és Kádár beléptek a szobába, amikor az utóbbi - szándéka szerint - feltette a kérdések kérdését: „Hát mondd csak Rajk, miért nézel bennünket hülyének, hát miért nem a Gerő vagy a Révai, vagy a Farkas, vagy én ülök a te helyeden?! Miért nem velünk szemben téved tragikusan a párt? Mondd, miért?" Kádár még valóban nem tudja: akár ő, akár Révai, de akár Farkas is ülhetne Rajk helyén. Majd két évnek kell még eltelnie, amíg saját bőrén tapasztalja ezt a vergődést, hogy ő szeretné elmondani, igen „a Pártnak", beszámolni valamennyi hibájáról, tévedéséről, szeretne ezekre magyarázattal szolgálni, de a kihallgató nem kíváncsi „mesékre", csak beismerést akar. Holott a megtörésnek ez az első stációja. A „magyarázat". „[...] bocsánatot kérek - hangzott a Rajké -, egy embernek az életében két dolog van. Az egyik, mondjuk, a cselekedetei, amelyeket elkövet, amelyeket végrehajt, és az beszél. A másik dolog pedig, hogy azt mondjam, az embernek a becsületessége, hogy mindezeket a hibákat jóhiszeműen követi el, ostobaságból követi el, megfelelő ideológiai képzettség 5 TH V- 150028. Közli: História, 1992.5. sz. 53-57. p. Péter Gábor 1955. szeptember 1 -jei kihallgatásán azt állította, hogy a szembesítést az időközben agyonvert Szűcs Ernő ezredes vezette („emlékezetem szerint részt vett a szembesítésen Farkas Mihály is, ki a szoba túlsó végén a háttérben állt"). Î6