Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)
II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT
bizalmi válság. Nem is válság, hanem egy ilyen határozott, kiforrott álláspont a pártvezetőségben... K.: Ide figyelj, te nem vagy egy buta ember. R.: Nem tartottam magam annak. K.: Hát tavaly, mikor volt ez a munkakör...(nagyon halk), akkor te nagyon sokat foglalkoztál ezzel. Nem vagy te buta ember. Te akkor nagyon jól tudtad, hogy volt ilyen bizalmi válság. R.: Jó, de bizalmi válság és bizalmi válság között... K.: Tudtad? R.. Azt én tudtam, hogy van bizalmi válság. K.: Mit gondoltál, miért? R.: A munkám érdekében, a munkám megtartásában politikailag, de olyan értelemben bizalmi válság, hogy én az ellenségnek lehetek az embere - erre én nem is mertem gondolni. És én most is nyugodt lelkiismerettel - ilyenkor az embernek egész... jelentése van a szónak - tisztában vagyok azzal... F.: Vigyázz rá, még a halottak feltámadnak. R.: A halottak sosem támadnak... F.: Vigyázz rá, vigyázz! R.: Mondok én valamit. Én most abban a helyzetben vagyok, hogy ha én most azt mondanám, tényleg beismerem a párt iránti kötelességem stb., az imperialistáknak vagyok a megbízottja, hát egy árva szót sem tudnék szólni, akármit is csinálnának velem, hogy most mondjam meg, hogy kikkel vagyok kapcsolatban. Hát hogy mondjam meg, ha soha nem voltam kapcsolatban. Itt van három vallomás. Az egyik egy Boarov vallomása, aki Brankovtól hozott nekem állítólag pecsétes leveleket, a másik egy ilyen jöttmentnek - kritika egyszersmind rám is -, Cseresnyésnek a vallomása. F.: Legbizalmasabb munkatársad... R.: Azért mondom, hogy kritika egyszersmind rám is, ami kritikát alkalmaztam rá. A harmadik pedig a Szőnyi vallomása. Szőnyi vallomása, hogy ezelőtt hány héttel kapott utasítást arra, hogy vegye fel velem a kapcsolatot, és én leszek az ő felső összekötője. Hát én csak egy ember vagyok, ha módot tudtok adni nekem, akkor meg tudom csinálni azt, hogy leírom az életemet és a munkásmozgalmi múltamnak minden kis részét porcikáira szedem és megmutatom személyenként, hogy kikkel voltam kapcsolatban stb., hogy le lehessen ellenőrizni minden egyes lépését az én utamnak. És ha van még az embernek hitele a párt előtt, és ha az én szavamnak van még... és ha van még a legkisebb lehetőség arra, hogy a pártvezetőség foglalkozzon még az ügyemmel, akkor arra kérem, adja meg a lehetőséget a pártvezetőség, hogy írjam meg ezt az életet minél bővebben, nevekkel ellátva, hogy mód legyen az ellenőrzésre - mert nem mondhatom, hogy higgyétek el, mert -, csak egyet állíthatok, azt állíthatom, hogy bármi történjék velem én sem pártromboló tevékenységet, pártromboló magatartást se a tárgyaláson, se sehol nem fogok tenni, de mindaz... K.: Eddig se csináltál? R.: Eddig se csináltam. K.: Semmi pártromboló tevékenységet? R.: Tudatosan nem. K.: Csináltál vagy nem csináltál?
