Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

II. FEJEZET KÁDÁR JÁNOS BÍRÁI ELŐTT

SZABADLÁBON Az ún. Kádár-ügynek számos áldozata volt, de valójában kilenc szereplője: Haraszti Sándor - letartóztatva: 1950. november 29. Donath Ferenc - letartóztatva: 1951. február 15. Újhelyi Szilárd - letartóztatva: 1951. március 5. Losonczy Géza - letartóztatva: 1951. március 17. Tariska István - letartóztatva: 1951. március 27. Veres József - letartóztatva: 1951. április. 19. (Zöld Sándor - 1951. április 20-án meghalt.) Kádár János - letartóztatva: 1951. április 20. Kállai Gyula - letartóztatva: 1951. április 20. Közülük négyen emelkednek ki, ők a főszere picik, az élen Kádár János, a párt főtitkárhelyettese stb., ő egyben a fővádlóit, Donath, aki a pártközpont titkárságát vezeti, korábban földművelésügyi államtitkár, Losonczy államtitkárként a kultúrpolitika egyik irányítója, egyben a negyedik (titkos) főszereplő, Haraszti Sándor veje. Harasztit már az a tény is „főszereplővé" avanzsálja, hogy elsőként őt tartóztatták le, őaz egyetlen, akit késeibb ráadásul jogerősen - halálra ítéltek, de mindezeken túl (Kádárt és Verest leszámítva) valamennyi vádlott számára egyfajta apafiguraként jelent meg, nagy hatással volt rájuk. ilyen szempontból tehát egyáltalán nem véletlen, hogy a fennmaradt - még szabadlábon megfogalmazott - dokumentumokban éfk jelennek meg: leginkább Kádár öt feljegyzésében, amelyekben az. 1943-as pártfeloszlatást próbálja magyarázni; majd Donath, aki - szintén felszólításra négy feljegyzésében - ugyanerről ír, Losonczy egy feljegyzéssel, s végül Haraszti Sándorné (ez utóbbi keltezés nélküli) szerepel. Az. egyes dokumentumokat a fenti sorrendben (tehát nem keletkezésük időrendjében) közöljük, hiszen ez. teszi lehetetve - Kádár és Donath esetében - annak érzékeltetését, hogy miként szűkül számukra a mozgástér, még inkább, hogy miként hat rétjük helyzetük egyre kilátástalanabbá válása, ahogy átélik a ,,nyakuk körül egyre inkább szoruló hurkot", a „nem menekülhetsz." tragédiáját. (Bár ezek az iratok önmagukért beszélnek, de közöljük Kádár február 1 -jei feljegyzésének első és utolsó - kézírásos - oldaléit fakszimilében is. Itt adjuk közre a kötet - keletkezését tekintve - legkésőbbi iratát is, azt a belügyi jelentést, amely Zöld Sándor 1951. április 20-i haláláról szól, és mint esemény szorosan idetartozik.