Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

ezt nem kívánták „vád tárgyává" tenni. Tariska felülvizsgálata során az ügyészség viszont egyáltalán nem állapított meg bűncselekményt. Újhelyinél úgy véltek, nem lenne helyes „fasiszta cikkeiért" felelősségre vonni, hiszen azokat követően „következetesen baloldali tevékenységet fejtett ki". 1940-es vallomásainak „következményei nem lettek", 1944-ben pedig kijátszotta az őt letartóztató csendőröket. „Ezt az eljárást - hangzott a jelentés - a bíróság különbözőképpen mérlegelheti, az ügyész vád tárgyává teszi ezt a cselekményt, és a bíróság döntsön a bűnösség kérdésében." A többiek azonban a jelentés szerint még ennyi jóindulatra sem számíthattak az ügyészség részéről. Veresnél „vád tárgyává" kívánták tenni abesúgást, míg „a fasiszta szervezetekben kifejtett tevékenysége" elévült. Haraszti esetében viszont egyenesen fenn kívánták tartani a „népellenes bűncselekmény" vádját, amelynek elbírálásánál „a felszabadulás utáni ellenséges magatartást súlyosbító körülményként indítványozzuk betudni". Kádár 1933-as beismerő vallomása - a jelentés szerint - ugyan mint bűncselekmény elévült, s a pártfeloszlatásnál sem lehetett „ellenséges szándékot" kimutatni, de „meg kell vádolni népcllenes bűntettel, mivel a pártfeloszlatás kérdésében ő vitte a vezető szerepet és hosszabb rábeszéléssel érte el társainak beleegyezését". Donath esetében - még a vizsgálat nem zárult le, tehát - „amennyiben beigazolódik, hogy ideológiai képzettségével befolyást gyakorolt Kádár János tevékenységére", akkor ellene is azonos vádat kell emelni. 1940-es beismerő vallomásáért pedig „a bűnösség megállapítását" indítványozták".

570 Négy nappal később az ügyészség jogi álláspontja radikálisan megváltozott.

571 Most már Czakó Kálmán főügyész,

572 bár elmarasztalta Kádárt a pártfeloszlatás miatt, de nem javasolta a vádemelést, s hasonlóan járt el Donath esetében is. Veresnél fenntartotta az eredeti javaslatot, vagyis a besúgás miatti vádemelést. Haraszti ügyének elbírálása is lényegesen enyhült, mondván, „csak a felszabadulás utáni magatartását javasoljuk vád tárgyává tenni, demokratikus államrend elleni izgatás bűntettében".

573 A július 2-án kelt perújítási indítvány - esetenként a megfogalmazáson tovább enyhítve - hasonlóan járt el.

574 1954. július 22-én Kállai Gyula tehát megint hivatalos volt a Fő utcába. „Alighogy leültem, máris bevonultak »bűntársaim«, s ugyanabban a sorrendben foglaltak helyet, mint három évvel ezelőtt [...] Bizony, alaposan magukon viselték a börtönélet nyomait. Sápadtak, soványak, megviseltek, sőt nyúzottak voltak valamennyien. Én - szép ropogós barnára sülve - nagyon is kiríhattam közülük."

575 Vele ellentétben „bűntársai" - ahogy ő nevezte őket ironikusan - nem sejthették, hogy csak kvaterkázásra jöttek össze. Ahogy három és fél évvel korábban, most is már kész volt - a felmentő - ítélet. Kádár persze tudta, hogy neki nem ennek a - külsőségeiben is pártbíróságnak (hiába ült ott a bírói pulpituson maga a régi megbecsült kommunista, Molnár Erik vagy Házi Árpád), hanem magának a pártnak, Rákosi Mátyásnak kell elszámolnia. Meg is tette ezt előző nap írt levelében. • Lásd a 26. számú dokumentumot. 571 Az iratokban nincs nyoma annak, hogy ez politikai döntés volt-e, vagy Czakó legfőbb ügyész saját hatáskörében bírálta felül munkatársait. Maga a javaslat elsőként - június 16-án - Rákosihoz került, aki továbbküldte Gerőnek és Nagy Imrének. 572 A fejlécből leolvasható, hogy a javaslatot ismét a Különleges Ügyek Osztálya készítette. 573 Lásd a 27. számú dokumentumot. 574 Lásd a 29a. számú dokumentumot. 575 Kállai 221-222. p.