Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

volt, hiszen „e lényegtelen kérdés valóságtartalma" a válasz - Kádár szerint - arra, hogy ötük közül kik az árulók. Eleinte azt hitte, hogy „a pártvezetó'ség téved, Donath és Zöld előre összebeszélve provokál",

510 majd „1952 februárjában írtam egy levelet a börtönben Rákosi elvtárshoz."

511 A már életfogytiglanra ítélt Kádár ebben a levelében szögezte le, nem magát akarja menteni, tudja, ha szavai valótlannak bizonyulnak, súlyos retorziók várnak rá, de „azzal a párt vezetői előtt máig nem tisztázódott kérdéssel kell foglalkoznom, hogy ki volt az a személy, aki 943-ban Szakasits nevében tárgyalásra szóló meghívást hozott hozzám, illetve a KMP vezetőségéhez [...] Azért láttam meg több mint másfél év szörnyű eseményei után csak most, mert ebben a kérdésben a párt vezetőit és engem magam teljesen félrevezető, nem normális tényező játszott közre, mely az AVH vizsgálatot is vakvágányra vitte."

512 A következmények felől közelítve jött rá Kádár, többről van szó, mint pusztán arról, hogy „Donath és Zöld előre összebeszélve provokál", vagy hogy Orbán lenne az áruló. Ők nem vihették „vakvágányra az ÁVH-vizsgálatot". Kádár a börtönben rekronstruálni vélte a Schiffer Pál Szilágyi Erzsébet fasori lakásán létrejött találkozó előzményeinek történetét, így jutott el a valódi „tettesig", Péter Gáborig.

513 „1951. július végén volt bátorságom először megmondani, hogy Péter valótlanságot állít. 1951. decemberben 10 napon keresztül veszekedtem ebben a kérdésben, amikor Károlyi Márton kihallgatómnak be is bizonyítottam ezt f...]"

514 E „bizonyíték" szerint éppen Péter volt az, aki minden utólagos tagadása, kitérése ellenére, 1943-ban megmagyarázta neki, hogyan juthat el Schifferékhez, tehát nagyon is tudott a találkozóról.

515 Láttuk, 1951 decemberére már elkészült a bűnlajstrom, amelyhez az a kérdés, hogy ki közvetítette Szakasits ajánlatát, még adalékként sem szolgált. Kádár mégsem tudott ettől szabadulni, pontosabban szabadulásáig kereste a választ. „Elítélésem után megértettem, hogy itt mi van. Két hónapig harcoltam, amikor követeltem, hogy hallgassanak ki, mert Péter Gábor egy bandita, és én vallomást akarok tenni rá. Ezzel azt akarom bizonyítani, hogy sokkal nehezebb körülmények között, mint az 1951. decemberi tárgyaláson, felvettem a harcot, hogy ez a kérdés világossá legyen. Arra gondoltam, hogy az ellenség elleni harc, a határok őrzése, a párt vezetői biztonságának őrzése egy ilyen ember kezében van, akinek én is a foglya vagyok."

516 Mai szemmel képtelennek, őrültnek tetszik ez a kádári gondolatmenet, ahogy leragad egy mellékes momentumnál, ami semmit sem bizonyít, semmit sem cáfol. Valójában azonban éppen arra kereste a választ, amivel „bizonyíthatja", hogy Rákosi elvtárs tévedett. Lásd a 32b. számú dokumentumot. 511 Lásd a 35. számú dokumentumot. Lásd a 32b. számú dokumentumot. 513 A Szakasits-Schiffer család viszont egészen másként emlékezett erre. Nekik Haraszti közvetítette a találkozót. Kádár előbb egyedül ment hozzájuk, s Schiffert kereste, aki nem volt otthon. Nem konspirált, saját nevén mutatkozott be, s közölte Schifferné Szakasits Klárával, apja segítségét szeretné kérni a bebörtönzött kommunisták ügyében. Másodszor - előre megbeszélt időpontban - Haraszti kísérte el Kádárt, maga a megbeszélés azonban már négyszemközt zajlott. (Schifferné Szakasits Klára emlékezik. In Kádár János - Végakarat. 89-92., ill. Schiffer Pál személyes közlése.) 514 Lásd a 29d. számú dokumentumot. Lásd a 18. számú dokumentumot.