Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

adni, ellenben elmondtam, hogy ilyen kérdést 1940-ben a Horthy-rendőrség intézett hozzám, és csodálkozom azon, hogy most a demokratikus rendőrség ugyanilyen kérdést intéz hozzám. Akkor még meglehetősen felülről kezeltem a dolgot." Megjelent Károlyi, aki megfenyegette, „nekik nem kell elszámolni senkivel, s nyomtalanul eltüntethetnek". Újhelyi felesége, Bánki Zsuzsa a korszak egyik vezető színésznője volt, kihallgatói tehát különös kéjjel pengették ezeket a húrokat. „Károlyi feleségem iránt érdeklődött, közölte velem, bármikor internáltathatja [...] Majd feltárcsázták lakásomat és megengedték, hogy feleségemmel közöljem azt, hogy a párt előtt állok, ne aggódjon, mert nincs semmi titkolnivalóm." Miután nem vallotta be, hogy 1940-ben megtörték és besúgóvá vált - nem is tette -, neki adtak „gondolkozási időt", mondván, írja le. Enni, inni nem kapott, aludni sem hagyták. „Amikor a kimerültségtől a földre estem, fölemeltek, tovább írattak velem. Ha már teljesen képtelen voltam erre, a falhoz állítottak. Ezalatt összefolyt előttem éjjel-nappal, egy hallucinációs állapot lépett fel, azt sem tudtam, hogy mit írtam már le és mit nem." Következtek a Gerendás-féle kihallgatások. Amikor Újhelyi arról beszélt, hogy: Kovách alezredesnek, az UNRRA segélyszervezet (az ENSZ Segélyezési és Újjáépítési Hivatala) képviselőjének „rendelkezésére bocsátottam azt a Szabad Nép-számot, melyben 40 000 magyar elhagyott gyerekről adtak számot", akkor ez úgy került a jegyzőkönyvbe, hogy „Kovách alezredesnek, egyik amerikai kémszervezet tagjának a magyar szociális és egészségügyi viszonyokról kémadatokat szolgáltattam". Véletlenül vagy a megfélemlítés részeként Újhelyi a szomszéd zárkából hallotta „Losonczy Géza tiltakozását fasiszta mivoltja ellen, majd ezt követően erős ütések zaját". Tariskát viszont azzal fenyegették, hogy ő felesége és gyerekei jajgatásai hallgathatja a szomszéd szobából, ha nem vall.

473 Szerinte május 11-én - vagyis egy héttel a Farkas-Kádár kihallgatás előtt - lett „nagyobb a szorítás".

474 Kállai Gyulát miután a villába vitték, Károlyi Márton és Szántó György vették kezelésbe. Felszólították, hogy „Rákosi kérésére" valljon politikai tevékenységéről.

475 „Farkas Vladimír... a Virányos úti villában átadta a Kállai Gyulára vonatkozó dossziét, amely kizárólag Kállai Gyulának a pártközpontban beadott életrajzát tartalmazta. Itt közölte velem, hogy több magas személyt vettek őrizetbe és azok közül a Virányosi villában Kádár János és Kállai Gyula vannak fogva tartva[...] Egy frakciót hoztak létre a párton belül, pártellenes, trockista tevékenységet folytatnak Rákosi elvtárs ellen, a Szovjetunió ellen. A szovjetunióbeli emigrációból visszatért vezető politikusainkat moszkovitáknak nevezik egymás között és emellett Kállai múltja teljesen zavaros." Kállai közben írásban már szorgosan válaszolt a neki feltett kérdésekre. Ezek alapján látott Szántó György munkához.

476 A pincében helyezték el, mondván „ott fog megrohadni", majd „kisebb pofozások és ütlegelések" hatására, miután közölték vele, hogy már két éve figyelik, beismerte, hogy a politikai rendőrség 1942-ben beszervezte. Ezt a vallomását azonban visszavonta, s erre őt is átszállították a Fő utcába, „itt már a legdurvább eszközökhöz folyamodtak".

477 TH V - 150 019/2. 363-366. Újhelyi Szilárd 1956. szeptember 6-i vallomása. 4 Lásd a 29d. számú dokumentumot. 5 TH V - 150 019/2. 347. Kállai Gyula 1957. január 12-i vallomása. 0 TH V - 150 019/1. 159. Szántó György 1956. október 11-i vallomása. 7 TH V - 150 019/2. 347-348. Kállai Gyula 1957. január 12-i vallomása.