Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949-1956 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET FENT ÉS LENT - KOMMUNISTA LIBIKÓKA

tette.

443 Erről Károlyi is említést tett: „Kádár János a vizsgálat során egyszer teljes egészében visszavonta eddigi vallomásait, azonban miután Péter Gáborral beszélt, beismerő vallomását sírógörcsök közepette továbbra is fenntartotta. Péter Gábor a beszélgetés során Rákosi Mátyásra hivatkozott."

444 Maga Kádár nem tett említést a visszavonásról. A kihallgatás, a kicsikart „beismerés", emberi méltóságának megalázása mellett, azért maradt számára emlékezetes, mert kihallgató) a, „Farkas Vladimír azt mondta, most magamról vallják és csak azután másokról". Vagyis - emlékezett vissza 1954-ben erre a kihallgatásra - kikényszerített vallomásával kihallgatói lehetővé tették, „hogy egy provokátor, aki a felszabadulás előtt is és most is provokátor volt", megszabaduljon. Kádár tehát szabadulása napján is kitartott amellett, hogy valóban „provokáció" történt, de ennek nem ő, hanem más volt a tettese. „Másnap újra elővezettek engem, és meg kell mondani, aljasság volt egy sor államvédelmi beosztott részéről, hogy a párt vezetői különböző állásfoglalására hivatkoztak, mindenféle dolgot mondtak a párt nevében." Kihallgatói - akik közül csak Péter Gábort nevezte meg - „link dolognak" ítélték előző napi vallomását. „Figyelmeztettem őket, hogy engem ne erőszakoljanak, de láttam, hogy nem tudok semmit sem tenni az ellen, amit ők akarnak", majd „szóváltásba" keveredett Péterrel. Délután ismét a pártfeloszlatás került terítékre. „Ez így ment másfél órán keresztül. Ezután a kétnapos kihallgatás után elhatároztam magam, hogy én ez ellen nem tudok semmit sem tenni. A kihallgatás végén megmondtam, elismerek mindent."

445 Végül Rákosi prezentálni tudta a központi vezetőségnek Kádár július 9-i saját kezű vallomását, amelyben már nem pusztán vádlott-társai, Donath, Zöld (akinek haláláról nem tudott), Veres és a többiek ellen vallott, hanem belügyes munkatársain (Beér, Igaz, Székely) kívül többek között Apró Antal, Földes László, Orbán László, id. Komócsin Mihály, s további három megyei titkár ellen.

446 Az érintettek (így Apró, Földes,

447 Orbán stb.) természetesen értesülhettek Kádár rájuk vonatkozó vallomásáról, s bár (Gács kivételével) egyiküket sem tartóztatták le, de az AVH nyilvántartotta ezeket a vallomásokat. Mint láttuk tehát, Kádár nem pusztán - saját későbbi állításaival ellentétben - terhelő vallomásokat tett, hanem egyfajta alkut kínált, hajlandó mindent beismerni, ha kihallgatói ezt valamiféle játszmaként elfogadják. „Vallomásának koncepciós jellegét bizonyítja Károlyi szerint -, hogy tevékenységét még Rajkkal is összekötötte, holott [...] tudta, hogy a Rajk-ügy nem igaz. Ezt nyilván azért csinálta, hogy a legfelsőbb vezetők, különösen 443 MOL M - KS 267. f. 62/6. Ôe. 4H-A9. Farkas Vladimír 1954. június 24-i feljegyzése. Közli Iratok. 2. 452^t59. p. 444 TH V - 150 019/1. 227. Károlyi Márton 1956. december 19-i vallomása. 44:1 Lásd a 29d. számú dokumentumot. A kihallgatásokban hosszabb szünet állt be, egyfajta iratfeltárásba kezdtek, hogy Kádár és társai bűneit, árulását iratokkal támasszák alá. „A szovjet tanácsadó elvtársakkal közösen f...J egy alapos, sokoldalú nyomozati, vizsgálati tervet dolgoztunk ki. Ez a munka hetekig folyt." (MOL M - KS 267. f. 62/6. őe. 4S^49. Farkas Vladimír 1954. június 24-i feljegyzése. Közli Iratok. 2. 452-459. p.) Károlyi szerint a vizsgálati tervet már korábban kidolgozták, s részben azért „nem tudtuk megvalósítani, mivel a vezető beosztásúak kihallgatását nem engedélyezték, részben pedig, mert állandóan sürgettek bennünket". Szerinte ekkor került sor a Farkas Vladimírféle kihallgatásra, amely után újra ő vette át Kádárt. „Több hónapon keresztül hallgattam ki és rábeszélő módszerrel, hivatkozva a párt érdekeire és egyéb dolgokra, elismertettem azokat a cselekményeket, amelyekre utasítást kaptam. Kádárt azonban nem nagyon kellett kapacitálni, mivel ő maga is ismerte a módszereket és látta, ha nem ismeri el a dolgokat, keményebb eszközök következnek és más kiút nincs." (TH V - 150 019/1. 226-227. Károlyi Márton 1956. december 19-i vallomása.) 446 Lásd a 14. számú dokumentumot. 44 Földes László azonban már ezt megelőzően megírta a maga feljelentését Farkas Mihálynak.