A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

lelki felkészítése a kihallgatásokra, végeredményben pedig a tárgyalásra. Természetes, hogy a zárkában a rabok megbeszélték a vallomásokat, kicserélték tapasztalataikat. A kétségbeesésben, a csüggedésben rendkívüli erőt meríthet egy fogoly társának szavaiból. Éppen ebben rejlik a manipuláció lényege. Grőszben egy alkalommal felmerült, hogy ügyének lényege, az „összeesküvés" teljesen alaptalan. „ Véleményemet kérdezte ebben a kérdésben. Én azt válaszoltam, hogy nem tudok véleményt mondani, meg kellene nézni a büntető törvénykönyvet. Ugyanis lehet, hogy a büntető törvény összeesküvésnek minősíti azokat a cselekményeket is, amelyek nem a rendszer megdöntésére, de végeredményben a rendszer ellen történnek. Grősz azt válaszolta, hogy természetesen ebben a rendszerben ez így van."

221 Nagyon óvatosan és az ÁVH szempontjából kiválóan járt el N. N. Ahogy felmerült Grőszben a kétely, tartani lehetett attól, hogy esetleg nem fog együttműködni a nyomozókkal. Ilyenkor a fogoly abban bízik, hogy az ügyész előtt, vagy a tárgyaláson be fogja tudni bizonyítani a vádak alaptalan voltát. N. N. nemcsak eloszlatta Grősz kétségeit, de megerősítette abban a tudatban, hogy lényegében értelmetlen az ellenkezés. Az összezártság és a közösen megélt sors miatt Grősz egyre jobban próbált közeledni cellatársához. A fogdajelentésekben egyre gyakrabban lehet olvasni: „Élénken érdeklődött kihallgatásomról."

222 ; „Tegnapi kihallgatásomról futólag érdeklődött, írásbelifeladatomat félszemmel nézegette."

223 „Hozzám való viszonya némileg ismét javult, közvetlenebb, kérdezősködik ügyemről és saját ügyéről is kezd beszélni. "

224 Annak ellenére, hogy a kalocsai érsek egyre barátságosabban viselkedett cellatársával szemben, és bár az ÁVH-n, ha nem is egy időben, de mindketten megszenvedték a vizsgálati szakaszt, N. N. semmi szánalmat sem érzett az idős főpap iránt. Számára Grősz személye csak egy eszközt jelentett saját sorsa kedvezőbbé alakításában. A kalocsai érseket illető megfogalmazásaiban olyannyira közömbös, néha ellenséges, mintha haragudna Grőszre. Ez talán a maguk ügyeiben tanúsított, kettőjük teljesen eltérő viselkedésével magyarázható. Ugyanis némely emberből gyűlöletet vált ki, ha valaki egy hasonló szituációban nálánál erkölcsösebben viselkedik. Az ilyen esetben ugyanis a helytelen magatartás miatt érzett szégyen - Káin-szindrómaként - a jó példa ellen fordul. Az N. N. perújrafelvételekor rögzített tanúvallomásokból kiderül, hogy ő tett első alkalommal terhelő vallomást tiszttársaira.

225 Grősz is elismert, aláírt Lásd a 47. számú dokumentumot. Jelentés Grősz József fogdái magatartásáról. 1951. május 31. 222 Lásd az 57. számú dokumentumot. Jelentés Grősz József fogdái magatartásáról. 1951. június 6. 223 Lásd az 58. számú dokumentumot. Jelentés Grősz József fogdái magatartásáról. 1951. június 7. 224 Lásd a 69. számú dokumentumot. Jelentés Grősz József fogdái magatartásáról. 1951. június 12. 225 Gáspár Márton tanú előadta: „Tudomásom szerint N. N. tett első ízben vallomást Sólyomra és még több tábornokra és ennek alapján történtek meg a későbbi őrizetbe vételek." Történeti Hivatal V 142763/2. 28. p. Évekkel később, Farkas Mihály 1957. évi perében is előkerült N. N. személye. Akkor az ítélet indoklásában szintén azt fogalmazták meg, hogy N. N. vallomásai alapján kezdődött meg a tábornokok letartóztatása. Történeti Hivatal V- 1500019. Farkas Mihály. 95. p. Az 1950-es esemény még úgy is rendkívül negatív élmény maradhatott N, N. számára, ha figyelembe vesszük hogy a terhelő vallomásokat valószínűleg kényszer hatására tette, vagy mint az a per-újrafelvételi tárgyaláson bizonyítást nyert, ártatlan megjegyzéseit kiforgatták, átalakították.