A Grősz-per előkészítése 1951 - Párhuzamos archívum (Budapest, 2001)

I. FEJEZET BEVEZETÉS

széknek küldendő listájukon. Bánáss Lászlót, Márton Áront és Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapátot ajánlották a pápa figyelmébe.

134 Eszerint Grősz József kevésbé élvezte a kormány bizalmát. Nagy Töhötöm visszaemlékezésében arról írt, hogy 1945. őszi római tartózkodása idején egy részletes listát készített a Szentszék számára az esztergomi érseki kinevezésre szerinte alkalmas papokról. Bár tizenhat lehetséges jelöltről tett említést, csak az első három nevet - Mindszenty József, Bánáss László és Shvoy Lajos - említette könyvében.

135 Az nem derül ki, hogy ajánlásában Grősz József szerepelt-e, és ha igen, hányadik helyen. Mindszenty József kinevezésében valószínűleg Angelo Rótta érsek pápai nunciusnak volt igen komoly szerepe. Érdekes, hogy a Magyarországról 1945. április 6-án eltávozott pápai követ sem számolt Grősz Józseffel mint lehetséges jelölttel.

136 Mi lehet az oka, hogy sem a Vatikán, sem prominens katolikusok, sem pedig az Ideiglenes Kormány nem tekintették a kalocsai érseket az esztergomi érseki cím elképzelhető várományosának? A válasz elsősorban Grősz József személyiségjegyeiben keresendő, amelyek az adott politikai helyzet követelményeinek nem feleltek meg. Az, hogy Magyarország a második világháborút a vesztes oldalon fejezte be, mindenképpen új körülményeket teremtett az ország belpolitikai helyzetében csakúgy, mint külpolitikai megítélésében. Az országot a Szovjetunió szabadította fel, és hatalmas megszálló erőt állomásoztatott az országban, valamint az addig teljesen jelentéktelen kommunisták gyors pártépítése és rendkívüli határozottsága sokakat elgondolkodtatott. Bármennyire is szövetséges ellenőrzés felügyelte a megszállt országokat, hiába ígértek szabad választásokat, hosszú távon bizonytalanságra, zavaros időkre lehetett csak számítani. Elég volt Európában az első világháborút követő átmeneti, szélsőségektől sem mentes évekre gondolni. A katolikus egyháznak is szembesülnie kellett korábbi szerepével. Új egyházi vezetőkre volt szükség, akik ugyanakkor határozottan képviselni tudják az egyház mindenkori érdekeit is. A Szentatya ezért is kívánt egy erélyes, kemény kiállású főpapot állítani a magyar katolikus egyház élére a háborút követő zűrzavaros időben. Az Ideiglenes Kormány három jelöltje közül ketten is teljesen új arcnak számítottak a magyar katolikus hierarchiában, Kelemen Krizosztom pedig nem játszott meghatározó szerepet korábban. Bánáss László a nagyobb támogatottságot talán debreceni plébánosságának köszönhette, illetve annak, hogy az alföldi városban székelő Ideiglenes Nemzeti Kormány tagjai jobban ismerték, mint más jelölteket. 1 MOL XIX-A-83-a. Ideiglenes Kormány - 30. számú minisztertanácsi jegyzőkönyv. (1945. május 25.) 135 Nagy Töhötöm: Jezsuiták és szabadkőművesek. Szeged, 1990, 1 81. p. 136 Gergely Jenő: A 20. században (1918-1995). In Magyarország és a Szentszék kapcsolatának 1000 éve. Bp. 1996, 273. és különösen 275. p.